A. Tóth Sándor

A. Tóth Sándor
(Rimaszombat, 1904. április 7. - Zalaegerszeg, 1980. október 2.)
festő, bábművész, tanár, cserkészparancsnok

Tóth Béla műépítész és Schulek Vilma iparművész fia.
Budapesten a Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár, Rudnay Gyula, Lyka Károly növendéke volt.

Rajztanári diplomájának megszerzése után (1926) Gömöri Tóth Sándor néven nyitotta meg első kiállítását Rimaszombatban, és még abban az évben Bp.-en a Műcsarnokban rendezett képeiből gyűjteményes kiállítást. Egy évig továbbtanult a Főisk.-n Rudnaynál, a tanév végén magántanítást vállalt gróf Teleki Sándor családjánál. 1928-ban külföldre utazott (Nürnberg, Köln, London, Wales). Skóciában mint portrérajzoló művész, játékrendező, m. népdalénekes aratott sikert. Walesi nyelven ismertette Arany János A walesi bárdok c. költeményét.

1929-31-ben Párizsban élt. Blattner Géza festő, bábművész műtermében dolgozott. A Blattner-féle Arc-en-Ciel bábszínház munkatársaként önálló árnyjátékokat készített. Festett marionette-bábuit tömören, szoborszerűen faragta ki (Fakatonák parádéja). Itt használta először az Alexandre Tóth nevet, ill. az A. Tóth rövidítést. Az 1937-es párizsi világkiállításon szerepeltek bábui, melyeket Madách Imre: Az ember tragédiája egyiptomi színéhez faragott ki. Párizsban festette a Parasztmadonna és a Bábjátékos c. olajképeit, kiállitott a Salon ďAutomne-ban és az Art Hongrois Moderne tárlatokon. Mo.-ra való visszatérése után, 1931-32-ben a Magyar Cserkész szerkesztőségének munkatársa volt.

1932 őszén h. tanári kinevezést kapott a pápai református kollégiumba. Szaktárgyain kívül (rajz, művészettörténet) matematikát és nyelveket is tanított. A kollégium internátusának vezetőh.-e, a cserkészcsapat vezetője volt. Kollégiumi tanárként támogatta a népi írók mozgalmát, felkarolta a tehetséges falusi fiatalokat. Későbbi neves írók, költők, képzőművészek, tudósok sora vallotta magát tanítványának.

1933 nyarán a gödöllői világjamboree tábortűzvezető főcserkésze volt, mint a pedagógiai célzatú bábmozgalom úttörőjét megbízták a bábjátékok ellenőrzésével.

1937-ben a holland jamboree-ra is felkérték a tábortűz vezetésére. Tanári és cserkészvezetői munkája mellett 1933 és 1944 között kiállításokon mutatta be festményeit és akvarelljeit. Gyűjteményes kiállítása volt Bp.-en a Műteremben (1933), Pápán (1936, 1942), Bp.-en a Műbarát épületében (1944). Cikkeket publikált a Magyar Cserkészben, s a Protestáns Szemlében. A II. világháború után részt vett Bp.-en az első bábjátékkongresszuson, majd Kaposváron az országos bábtanfolyam vezetője volt. Előadásokat tartott a Népművelési Intézet Bábstúdiójában. Támogatta az amatőr bábmozgalmat.

1952-től a pápai állami Türr István Gimnáziumban tanított orosz nyelvet, a rajztanítást az általa alapított Képzőművész Körben folytatta. 1958-tól nyugdíjba vonulásáig (1969) a Petőfi Gimnáziumnak is tanára volt.

1965-66-ban az USA-ban tanulmányozta a műgyűjteményeket, és kiállításokon mutatta be festményeit. Hazatérve Amerikai képek címmel kiállítása nyílt Pápán. Az irodalommal való kapcsolatára utalnak az 1930-as években készített könyvcímlapjai és későbbi íróportréi.