Abodi Nagy Béla

Abodi Nagy Béla
(Székelyszenterzsébet, 1918. július 13. - Budapest, 2012. december 9.)
magyar festő

Édesapja D. Nagy Géza református lelkész, teológiai professzor, vallástörténész, filozófus volt. Édesanyja Csoma Juliska. Bátyjai Géza és István, húga Julianna.

1924 őszén a család a Kolozs megyei Magyarbikalra költözött. Itt végezte el az elemi iskolát. 1928-ban szüleivel végleg Kolozsváron telepedett le, ahol édesapja a Református Teológia professzora lett. 1928–1936 között a kolozsvári Református Kollégiumban végezte középiskolai tanulmányait. Közben írásai jelentek meg az Ifjú Erdély és a Pásztortűz című folyóiratokban.

1936 őszén felvételizett a bukaresti Szépművészeti Akadémiára. Camil Ressut választotta tanítómesterének. 1940 tavaszán 24 művét állította ki egy bukaresti csoportkiállításon. 1940 őszétől Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, vezető tanára Szőnyi István volt. 1941 tavaszán a Műbarát budapesti tárlatán állított ki a Barabás Miklós Céh tagjaival együtt. Önarcképét a minisztérium megvásárolta. 1941-ben rajztanári oklevelet szerzett. Ősszel Kolozsvár város pályázatán első díjat nyert. Tagja lett a Barabás Miklós Céhnek. 1941–1942 tanévben a budapesti Képzőművészeti Főiskola művészeti szakjának hallgatója volt.

1942 tavaszán feleségül vette Teutsch Éva Klárát. Házasságukból négy gyermek született: Anna, Zsófia, Klára, Géza. Ezután tanítói állást vállalt Kolozskovácsi (Faureni) faluban. Ősszel katonai szolgálatra hívták be.

1943-ban képeivel részt vett a Barabás Miklós Céh csoportkiállításain. 1944 márciusában a budapesti Nemzeti Szalonban hat festményét állították ki a Barabás Miklós Céh tárlatán. Augusztusban tíz munkával vett részt a Barabás Miklós Céh első csoportkiállításán. A többi kiállító művész: Andrásy Zoltán, Fülöp Antal Andor, Szolnay Sándor, Benczédi Sándor, id., Szervátiusz Jenő és Vida Géza voltak. 1944 őszén frontszolgálatra küldték, majd fogságba került.

1948-ban az Örmény SzSzK-ból hazatért Kolozsvárra. Ugyanebben az évben kiállítást rendezett és grafikusi munkákat vállalt. 1948 és 1964 között számos romániai kortárs író könyvét illusztrálta és több irodalmi klasszikus arcképét készítette el. Festményei a romániai állami képzőművészeti kiállításon és a hivatalosan szervezett külföldi tárlatokon szerepeltek: a Szovjetunióban, Lengyelországban, Magyarországon, Jugoszláviában, Csehszlovákiában, Németországban, Olaszországban, Egyiptomban, Szíriában. 1949 és 1983 között, nyugdíjazásáig, a Kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola festészeti tanszékének tanára, 1951–1957 és 1970–1983 között tanszékvezető tanára volt.

1956-ban tanulmányutat tett Magyarországon és Bulgáriában. 1958-ban szerepelt a szocialista országok I. triennáléján Moszkvában. 1961–1962-ben készítette el a Kolozsvári Diákművelődési Ház falfestményeinek terveit. A kivitelezést Petre Abrudan és Petru Feier festőművészekkel együtt végezte. 1966-ban tanulmányi céllal Csehszlovákiába és a Németországba utazott. 1970–1978 között a Szovjetunióban tett több tanulmányutat.

1989-től aktív szerepet vállalt az erdélyi művelődési és közéletben. Több társával újrateremtője lett a Barabás Miklós Céhnek, melynek tiszteletbeli elnökévé választották. 1998-ban, Budapesten gyűjteményes kiállítást rendeztek műveiből. 2000-ben A jövő fénye címmel magyar portréfilm készült róla (rendező Szakács Sára, operatőr Nemescsói Tamás). 2004. október-novemberében Abodi Nagy Béla retrospektív kiállítása nyílt a Kolozsvári Erdélyi Szépművészeti Múzeumban, a kolozsvári Bánffy-palotában.