Goncsarova, Natalia eredeti festménye

Angol fordítás elérhető

Goncsarova, Natalia

Absztrakt táj

Akvarell papírra festve

A festmény mérete keret nélkül: 18x24,5 cm

Szignó, monogram jobbra lent

A festmény előéletéről. - Egy franciaországi barátomnak, aki művészetekkel, festményekkel foglalkozik több műkereskedő, műgyűjtő ismerőse van. Az egyik mondta neki, ha sikerül kifognom, akkor a Porte de Vanves-i bolhapiacra mindenképpen menjek el alkalom adtán, mert ott hatalmas területen több száz kereskedő árul és a turisták mellett műgyűjtők, művészek, híres emberek is rendszeresen járnak oda, mert igazi kincsekre lehet lelni. Ezért mentem el én is az említett barátommal a 80-as években oda. Rögtön megértettem, hogy miért érdemes ellátogatni. Bútoroktól kezdve, könyveken át, festményekig és keleti holmikig nagyon sok értékes tárgy kínálta magát , amik lakásokból, régi tetőterekből, poros pincékből, professzionális raktárakból, hagyatékokból kerültek oda. Itt bukkantam rá erre a képre! a kereskedő mondta el, hogy egy korábban Párizsban élt belga zsidó nő hagyatékából származott a festmény. Utólag annyit sikerült kiderítenem, hogy a pecsét a kép hátulján összefüggésben lehet az említett belga zsidó nővel, ugyanis a Bergman gyűjtemény Charlotte Bergmanhoz kötődik, aki Antwerpenben (Belgium!) született 1903-ban. Lengyel származású gyémántkereskedő lánya volt, nagy művészet kedvelő és hatalmas gyűjteménye volt, már 20-as években elutazott férjével Izraelbe. Miután a férje meghalt, tovább gyűjtötte a műalkotásokat, majd Izraelbe emigrált, Jeruzsálemben élt és részt vett az Izrael Múzeum megalapításában, gyűjteményét is rájuk hagyományozta. A múzeum pecsétje ezért került a képre, kvázi a gyűjtőtől való származást igazolva. Nyilvánvaló, hogy a belga nő Charlotte Bergman ismerőse, vagy barátja volt, ezért került valamiképp hozzá a festmény. Onnan pedig a párizsi piacra valamiképpen, de ennek részleteit nem tudom. Inkább az az érdekes, hogy milyen különös életútja lehet egy-egy műalkotásnak. Az egész eszembe juttatja Id. gr. Andrássy Gyula a régi arisztokrata műgyűjtőt A legértékesebb

alkotás, amellyel gyarapította a gyűjteményét, Rembrandt 1630-ban, 22 éves korában festett,monogrammal ellátott önarcképe volt. A festményt 1844-ben egy londoni műkereskedésben,egy van Dyck-önarcképpel együtt vásárolta. Csak azt nem jegyzik föl leggyakrabban, hogy porosodva hevert a két festmény a földön több más képpel együtt. Amikor hazahozta, megtisztították és akkor derült ki, hogy kik a festők!

Ilyen kincsesbánya egy-egy kis műkereskedés ma is vagy éppen egy bolhapiac, ahol a kutató szem kincsre lelhet, ha szerencséje van!

Goncsarova műalkotásai ismertek nyugaton, és ez a festménye rayonista korszakába illik.

Goncsarova mindenekelőtt festő, de munkássága műfajilag igen változatos: dekorációk és kosztümtervek, portrék, plakátok és könyvillusztrációk. Férjével, Mihail Fjodorovics Larionovval együtt egy új orosz művésznemzedék elindítójává vált. Érett munkái eredeti módon ötvözik az orosz népművészet, a századforduló és az 1910-es, 20-as évek művészeti irányzatainak értékeit.

Goncsarova 1881-ben született elszegényedett földbirtokos család gyermekeként. A Goncsarovok több nemzedéken keresztül a cári udvar építészei voltak. Moszkvában végezte szakiskoláját, ahol az impresszionista szobrász, Trubeckoj növendéke volt, majd mint festő tanult tovább. A szín lehetőségeinek felismerése és természetszeretete volt az, ami a festészethez csábította. Korai művei Boriszov-Muszatov stilizáló impresszionizmusát követik, de nagyon sok fiatal orosz művész merített még belőle.

1906-tól készült munkáin kifinomult színvilág, lebegő könnyedség, derűs hangulat, felcsillanó humor kap helyet. Gyakran ábrázolja a vidéki földbirtokos-nemesi élet jeleneteit, életképeket, tájképeket és csendéleteket fest. A rafinált, gazdag színvilággal érdekes kontrasztot alkot a modellálás naiv frissessége.

Példaképe volt Paul Cézanne, Vincent van Gogh és Paul Gauguin mellett a nabis és a fauves csoport.

1962. október 12-én halt meg Párizsban. Hazája nemzeti művészetének értékeit egyéni módon ötvözte a kor európai törekvéseivel. A dinamikus, robbanékony Larionov mellett líraibb, szemlélődőbb alkatot képviselt. Aktív kölcsönhatásban volt környezetével, emberi és művészeti problémákra egyaránt érzékenyen reagált.

A festmény hátulján látható pecsét tehát -amely mintegy eredetigazolás is- szerint egy gyűjtemény része volt egykoron.

Goncsarova művei rendkívül becses darabok világszerte és az aukciók kedvelt darabjai. alkotásai a világ legnagyobb múzeumaiban megtalálhatók.

Igyekeztem az árát a hazai kereslethez igazítani. Aki végül hozzájut igazán ritka művet tudhat majd gyűjteményében.