ELISABETH VON SCHUKOWSKI (1821-1856): Vue de Baden 1851. Vaszilij A.Zsukovszkij orosz költő felesége

Köszönöm, hogy megtekinti az általam kínált művészeti alkotást, amely saját gyűjteményemből való.
Amennyiben fontos Önnek a megbízhatóság, az ár/érték arány, az igényes megjelenés és az alkotás eredetiségére szóló garancia kérem tekintse meg kínálatomat és válasszon belőle.

Elisabeth von Schukowski (1821-1856): Vue de Baden 1851.

Különleges, egyedi 170 évvel ezelőtt készült orosz akvarell festmény, amely történelmi kép az egykori németországi Baden-ről.

Akvarell, papír, a művész által jelzett.

Hátul autográf felirat:

Vaszilij Andrejevics Zsukovszkij (1783-1852) orosz költő, műfordító feleségének akvarellje. Kilátás a Sophienstrasse 5. szám alatt álló Palais Kleinmann-ból, baden-badeni lakásukból, ahol 1848-1852 közötti években éltek és a lakásban készítette az író az Odüsszeia orosz fordítását.

Méret: 15,5 x 21 cm, kerettel 24,5 x 31 cm.

Árverésen vásárolt, eredeti alkotás! Gyűjtői darab, kuriózum!

Az utolsó fotón az orosz költő, műfordító képe látható.

Az alkotás értéke miatt személyes átvételt javaslok, de nem készpénzben a fizetést!

Személyes átvétel Kecskeméten vagy előzetes megbeszélés alapján
Budapest, Kossuth tér, vagy Szolnok, Dunaújváros, Szeged, Bács-Kiskun
megyén belüli települések hétvégén (péntek délután-szombat-vasárnap) saját autóval házhoz szállítás.

Vaszilij Andrejevics Zsukovszkij (1783-1852) orosz költő, műfordító életrajza:

Vaszilij Andrejevics Zsukovszkij (cirill betűkkel: Василий Андреевич Жуковский, Misenszkoje (Tulai kormányzóság), 1783. február 9. – Baden-Baden, 1852. április 24.) orosz író, költő, műfordító, nevelő, majd udvari tanácsos. A 19. századi orosz irodalom nagy alakja.

Magas beosztásban volt a Romanov udvartartásban. Alekszandra Fjodorovna nagyhercegnő és később fia, a majdani II. Sándor cár reformista indíttatású tanítója. Zsukovszkij érdeme, hogy a romantikus mozgalom elindult Oroszországban. Irodalmi tevékenységének fő iránya a külföldi költők imponálóan széles skálájának oroszra fordítása. A régi nagyoktól, mint Firdauszí perzsa költő vagy Homérosz, a kortárs szerzőkig, mint Goethe, Schiller, Byron és mások.

Zsukovszkij a Tulai terület Misenszkoje falujában született, Oroszországban, Afanaszij Bunyin földbirtokos és Szaliha, török jobbágynő házasságon kívüli gyermekeként. A Bunyin családnak volt jogszerű ága is, ahonnan 90 évvel később egy leszármazottja, Ivan Bunyin modernista Nobel-díjat nyert. Bár a Bunyin család berkeiben nevelkedett, a gyermek költőt formálisan a család barátja adoptálta szociális okokból. Keresztnevét és apai neveit megtartotta mindvégig. Tizennégy évesen Moszkvába küldték, hogy a Moszkvai Egyetemen tanuljon nemesi penzumon. Itt erősen hatott rá a szabadkőműves mozgalom és a kor divatos irodalmi trendjei, mint az angol szentimentalizmus és a német Sturm und Drang. Találkozott Nyikolaj Karamzinnal, a kiemelkedő orosz levelezővel, az akkori legfontosabb irodalmi folyóirat, a Vesztnyik Jevropi (Európai Értesítő) alapítójával.

Zsukovszkij 1797 és 1800 között Moszkvában, egyetemi internátusban, majd ezután Berlinben végezte tanulmányait. 1808-tól kezdve sokat fordított a Vesztnyik Jevropiba német, francia és angol nyelvről, s kezdett már eredeti elbeszéléseket és költeményeket is írni. Egy időben Dorpatban lakott, s onnan hívták meg 1817-ben Szentpétervárra, hogy Miklós cár feleségének az orosz irodalomból felolvasásokat tartson. 1820-ban beválasztották a tudományos akadémiába, 1824-ben udvari tanácsos és Sándor trónörökös nagyherceg nevelője lett. 1841-ben titkos tanácsosi rangot kapott. Ettől kezdve egész haláláig csaknem kivétel nélkül Németországban tartózkodott. Zsukovszkij egyik legelőkelőbb képviselője a romantikus iskolának az orosz irodalomban. Boldogtalan szerelme folytán melankolikus ábrándozás vett rajta erőt, s fordításaiban is a hangulatának megfelelő műveket válogatott leginkább Schillertől, Bürgertől, Thomas Moore-tól, Byrontól és Ludwig Uhlandtól. Buzgón fordította az ó-klasszikusokat is (Odüsszeia, Aeneis). Leghíresebb költeménye: Pevec vo sztanye russzkih voinov (Egy dalnok az orosz harcosok táborában). Költeményei máskülönben nem annyira tartalmukkal, mint inkább mesteri formájukkal gyakoroltak fejlesztő hatást az orosz verskötészetben. Összes művei 7 kötetben jelentek meg Szentpétervárott 1878-ban.

Zsukovszkij pedagógiai karrierje némely részről eltávolította őt az orosz irodalmi élettől ugyan, de a leghatalmasabb értelmiségivé tette Oroszországban. A városba költözésekor első dolga volt, hogy megalapítsa a tréfás Arzamasz irodalmi közösséget, hogy Karamazin Európa-orientált, antiklasszicista esztétikáját előmozdítsa. A tagok közé tartozott Alekszandr Puskin is. A korai 20-as években Puskin háttérbe szorította Zsukovszkijt a művek eredetiségében és briliáns modorában – Zsukovszkij saját bevallása szerint is. Ők ketten életre szóló barátok maradtak, és az idősebb költő irodalmi mentora és protektora lett az udvarnál. 1820-ban beválasztották a tudományos akadémiába.

Sok irodalmi hatás a barátságoknak köszönhető. Jó kapcsolata Miklós cárral megmentette a többi liberális értelmiségi sorsától, akik csatlakoztak az 1825-ös balvégzetű dekabrista felkeléshez. Miklós röviddel trónra kerülése után kinevezte Zsukovszkijt Alekszandr cárevics, a későbbi II. Sándor cár, magántanárának. Zsukovszkij progresszív oktatási módszere oly mélyen hatott a fiatal Sándorra, hogy sok történész legalábbis részben neki tulajdonítja az 1860-as reformokat. A költő magas udvari pozícióját arra használta, hogy szabadgondolkodó írókat szerezzen meg magának. Köztük volt Mihail Lermontov, Alekszandr Ivanovics Herzen, Tarasz Hrihorovics Sevcsenko (akit a jobbágyságból vásárolt ki), és több dekabrista. Puskin 1837-es korai halálával Zsukovszkij lépett fel irodalmi végrehajtóként. Megmentette műveit az ellenséges cenzoroktól, szorgalmasan összegyűjtötte és előkészítette műveit publikációra. Az 1830-as és 40-es évek során másik közeli barátja, Nyikolaj Gogol karrierjén dolgozott. Ily módon impresszáriója volt az orosz romantikus mozgalomnak.

Mentorához, Karamzinhoz hasonlóan beutazta Európát, mindenekelőtt a német nyelvterületeket, ahol a berlini porosz udvari kapcsolatai bejárást engedtek Baden-Baden, Bad Ems fürdővárosok magasabb köreibe. Találkozott és levelezett a kultúra nagyságaival - Goethe, Ludwig Tieck, a tájképfestő Caspar David Friedrich. 1841-ben Zsukovszkij visszavonult az udvartól és Düsseldorf közelében telepedett le. Elvette Elisabeth von Reiternt, egy baltikumi német barátjának 18 éves lányát. Két gyermekük született, fia Pável, és lánya, Alekszandra, akinek Alekszej Alekszandrovics nagyherceggel folytatott viszonyáról sokáig beszéltek.

1852-ben halt meg Baden-Badenben, 69 évesen. Holttestét Szentpétervárra szállították, és az Alekszandr Nyevszkij Lavrában temették el. Sírja Dosztojevszkij síremléke mögött található.

Fordításai az orosz irodalom klasszikusai lettek. Általános, bár vitatott vélemény, hogy időtállóbb műveknek bizonyultak, mint eredeti nyelvükön.