FK/181 - Baráth Pál festőművész – Velence című festménye

Eladásra kínálom Baráth Pál (1950-) festőművész Velence című olaj/farost alkotását. A festmény a XX. század második felében készült egy olyan közismert és közkedvelt történelmi és turista helyről, mint Velence, amivel nehéz mellélőni. Sajátosan színes, vibráló kidolgozás és hangulat jellemzi a képet. A festmény jobb alsó részén szignó, bal alsó részén pedig a festmény címe található. A festmény egy belső aranycsíkkal díszített fehér szalagkeretben van, nagyon szép, azonnal falra akasztható állapotban.

Téma: város

Technika: olaj

Hordozó: farost

Kora: XX. század második fele

Szignó: van (jobbra lent)

Keret: fehér szalagkeret

Méret: 45 x 68 cm (keret nélkül), 55,5 x 78,5 cm (kerettel)

Állapot: azonnal falra akasztható állapotban

A postázás a vevő igényével egyeztetve a mindenkor aktuális díjak szerint történik, kizárólag előre utalást követően, gondosan csomagolva.

Kérem, amennyiben van még kérdése a termékről, akkor lehetőleg annak megvásárlása előtt és ne utána kérdezzen.

Amennyiben komolyan érdekli az alkotás, kérem bátran tegyen ajánlatot!

Kérem tekintse meg a többi termékemet is. Köszönöm!

Néhány gondolat a művészről:

Baráth Pál debreceni festőművész 1950-ben született. Tanulmányait Debrecenben végezte. Diplomáját Szegeden szerezte meg.
1965 - től a debreceni Medgyesi Ferenc Képzőművészeti körben , Félegyházi László és Bíró Lajos mesterei irányításával tevékenykedett. A főiskolán Dér István volt a mestere. 1980- ban a Medgyessy Stúdió tagja lett. 1974 -től szerepel különféle csoportos kiállításokon, 1977 – től pedig egyénileg is, mind külföldön és az országon belül is. Tagja több művésztelepnek (Derecskei, Hortobágyi Nemzetközi Művésztelep, a franciaországi St. Michel-i művésztelep), tanulmányutakon cserélt tapasztalatot Európa országaiban és az Egyesült Államokban. S ez a tudás nem csak az övé, hanem a diákjaié is. Évente megrendezendő kül-, és belföldi művésztelepeken vesz részt.
Baráth Pál szenvedélyesen kíváncsi ember a múlt, de különösen a legmodernebb törekvések irányába. Nem azért, hogy szolgaian kövesse azokat, hanem mert komolyan veszi a parancsot: légy kortársa jelenkorodnak! A fejlődés – s benne az önfejlődés – másik meghatározója a társadalmi és természeti valósággal való birkózás. Ha azt mondtuk, hogy Baráth Pál kíváncsi a művészeti eredményekre, akkor ez kétszeresen igaz a valóság vonatkozásában. Úgyszólván minden érdekli, de főképpen az élet élő díszei: a cserepekbe, vázákba zárt virágok éppúgy, mint az emberi élet nagy misztériuma, a női test.
Tanulmányútjai nagy hatással voltak rá : Párizs, Olaszország, Barcelona, New York … élményekkel gazdagon tért haza, melyet rajzaiban, festményeiben dolgozott fel.
Életkedve, kíváncsisága nem marad meg a magánélet szférájában. Éppen azért kell róla szólni, mert művészetének formai jellemzőjévé vált: ott bújócskázik és tolakodik színkontrasztjaiban, szertelenül bravúros kontúrjaiban, a harsány foltok tömegeiben. Mindezek együtt nyugtalan belső vibrációnak érzékeny tükröződései. Képei érzékletesek, sőt érzékiek; de belülről sugárzóak, belülről építkezőek. Izgalmasak, keresésre csábítóak; de nem közhelyszerűen „érdekesek” . Motívumai felismerhetőek, de nem leltárszerűen pontos azonosításra , hanem hangulatunkhoz illő asszociációkra ösztönzőek.
Értékes és érett gondolatát idézve: „ Az absztrakció, ha nem úgy dolgozik, mint maga a természet, üres fecsegéssé válik”