Báró Mednyánszky László

Angol fordítás elérhető

báró Mednyánszky Lászlónak tulajdonítva

Csavargó

Olaj vászonra festve, kartonra kasírozva

A kép mérete keret nélkül:22,5x31 cm

Szignó balra lent

" A századforduló kritikusainak egy jelentős része, a közönség többségének véleményét is szajkózva, igencsak megnehezítette az ún. csavargóképeinek a befogadását: „Végezvén az emberekkel, keressük föl a tárlat szörnyetegeit. Mindjárt az első teremben két rettenetes emberi-állat undok képe mered reánk. Ezek a Mednyánszky László báró «Csavargó»-i. Hogy e csavargók valóban csavargók-e, afölött kár kételkedni, inkább afölött kételkedjünk egy percre, hogy valóban emberek-e ezek a szörnyek, vagy a béka és orangután keresztezései? A típusuk borzasztó, visszataszító. Ha a művész ezt akarta, akkor elérte célját, de egy művésznek, és éppen olyan nagy poétának, mint Mednyánszky László, nem lehet az a célja, hogy műveivel undort keltsen. Ami utálatos, az nem művészi, és a régi világban máglyán égették volna el Mednyánszkyt az ecsetjével és csavargóival egyetemben, ha ilyen vétket követett volna el az esztétika ellen.” (Kézdi-Kovács László, Pesti Hírlap, 1900. december 11.)
Mednyánszky csavargóképei műfajilag a portré és az életkép között helyezhetőek el, s e művek között igen gyakoriak az olyan „mozdulatok”, pontosabb inkább „állapot-formák”, melyek csak látszólag stabilak, a nyugalmi állapot erőszakosan lett rákényszerítve az ábrázolt személy(ek)re.

"A pesti műterme (egy emeleten a Basch Árpádéval) abban a Vasvári Pálról elnevezett utcában volt, ahol látszólag nem történt semmi más a világon, mint csak annyi, hogy a zsidók ócska kabátokat vásároltak és eladtak. Ezen a műtermen azonban többnyire lakat függött, hiába kopogtattak az ajtón Mednyánszky látogatói.– Rémregényből való emberek járnak hozzá, mindennap azt várom, hogy mikor rabolnak ki, mikor gyilkolnak meg – panaszkodott a szomszéd festőművészné. És a műterembe vezető fagrádicson sáros időben valóban olyan vendégeknek a lábnyoma látszott, akik bizonyos okból nem hordanak talpat a cipőjükön.De a házzal szemközt levő kocsmában is mindig olyan emberek vártak Mednyánszkyra, akik azzal fizettek az elfoglalt helyért, hogy a „báró” megígérte nekik, majd értük jön. (Bámulatos emberek, akiket Mednyánszky csavargó-képein láttunk viszont.) A „Bableves”-hez volt címezve ez a csárda, és a mesterre várakozó figuráknak szeme örökké a szemközt levő kapun volt. Mert megesett, hogy a festő észrevétlenül tért haza műtermébe (nem keltett feltűnőséget öreges, hanyag, fal mellett lapuló alakjával), és a „Bableves” modelljei már csak arra eszméltek fel, hogy valamely élelmes társuk megelőzte őket, és lengedező léptekkel siet kifelé a házból egy öltöny ruhával a karján, amelyet talán előtte való napon vett a festő részére műkereskedője."

Krúdy Gyula:Mednyánszky László, a csavargók bárója (részlet)

A szignó bal oldali helyzetéről annyit. Egy jeles művészetörténész azt állította, Mednyánszky bal oldalon nem szignálta a festményeit. Ismereteiről, tudásáról mindent elárul, ha belenézünk a báró alkotásainak adatbázisába: igen sok festményét szignálta bal oldalon, noha kétségtelen jobbára jobb oldalra került a jelölés. A szignó egyébként nem "esik le" a képről, a képalapba van olvadva. Állításomat igyekeztem két fotóval is alátámasztani.

Ritka festmény a csodálatos művésztől!