FK/394. – Madarász Tibor – A Farkastavi békás

Eladásra kínálom a képeken szereplő Madarász Tibor (1937-) A Farkastavi békás című festményét. Az akvarell / papír tájkép a XX. század második felében készült. A hordozó natúr léckeretben van, paszpartuval, üveg mögött, szép állapotban. Jelzés a kép bal alsó részén és hátul van. Azonnal falra akasztható állapotban.

Téma: tájkép

Technika: akvarell

Hordozó: papír

Kora: XX. század második fele/vége

Szignó: van (balra lent)

Keret: natúr, lakkozott léckeretben, paszpartuval, üveg mögött

Méret: 29 x 49 cm (keret nélkül), 53 x 73 cm (kerettel)

Állapot: fotókon látható, korának megfelelő állapot

A postázás a vevő igényével egyeztetve a mindenkor aktuális díjak szerint történik, kizárólag előre utalást követően, gondosan csomagolva.

Kérem, amennyiben van még kérdése a termékről, akkor lehetőleg annak megvásárlása előtt és ne utána kérdezzen.

Kérem tekintse meg a többi termékemet is. Köszönöm!

Néhány gondolat a művészről:

Madarász Tibor festőművész (Kassa, 1937.-)

Első mestere Dobroszláv Lajos Kossuth-díjas, majd később Krajcsirovics Henrik SZOT-díjas festőművész. Az elmúlt évtizedekben mindig a természet szépsége adta a témát: erdők, mezők, tavak, folyók s a kitárulkozó hatalmas égbolt. Az évszakok változásainak igézetében fest. A négy évszak sosem ugyanaz, a természet mindig új varázslatokkal lep meg. Felhőjátékok, a vizek tánca, a tél dermesztő hidege, az ősz ezer színének orgiája - mind az életről mesél a színek, a formák nyelvén, s ezeket festi meg. Talán ezért szeretik a képeit. Kedveli az akvarell-technikát, hihetetlen zabolátlansága miatt. Művei a világ öt kontinensén megtalálhatók: Ausztráliától Kanadáig, Európától Brazíliáig. Számtalan kollektív tárlaton vett részt és 65 önálló kiállítása volt. „Hiszem, hogy képeimmel sikerült a jelent megragadni s továbbadni a jövőnek.”

A természetesség, a természetesnek ható előadásmód az, ami azonosulásra bírja a nézőt, amely lazán, könnyedén vezeti be az alkotó világába. Ilyenek Madarász Tibor festményei is, amelyek szinte vonzzák a tekintetet, az ember ott érzi magát a vászonra festett téma közepén. A képek szemet gyönyörködtetőek, lelket cirógatóak, nagyrészt a festőművész Tatához való kötődését szimbolizálják.