Adolf Glattacker (1878-1971) : Falu látképe

Olaj-vászon, 41*64 cm képméret + keret, jelzett. (182)

Személyes átvétel lakcímemen lehetséges, de szívesen elküldöm csomagban is.

Adolf Glattacker (1878-1971)

Adolf Glattacker Markgräflerland egyik legjelentősebb helyi festője. Élete során "Engelimoler" néven
ismerték szülővárosában, Lörrachban. De ő sokkal több volt; a rendkívül tehetséges művész különféle
stílusú és motívumú festmények és rajzok széles skáláját hagyta maga után.
Adolf Glattacker művész életrajza:

Glattacker 1878. június 30-án született Wehr-Enkendorfban, ahol szülei egy kis farmot vezettek.
Az anya a szövőmalomban is dolgozott. Rajztehetsége már korán megmutatkozott. Fiatal fiúként mindenre
rajzolt és festett, amire festeni lehetett. Egyszer ő maga is beszámolt arról, hogyan másolta kisfiúként
azt a néhány képet, amit szülőfaluja házaiban talált. Iskola után egy helyi gyártó mintakészítőnek akarta
kiképezni a tehetséges fiút, de Glattacker tanára megmutatta a diák rajzait egy iskolafelügyelőnek.
Az iskolafelügyelő azon munkálkodott, hogy Glattacker iskola után ösztöndíjat kapjon, amellyel megkezdhetné
a négyéves litográfiai szakmunkásképzést a Karlsruhe-i Kunstgewerbeschule-ban. A gyakornokság alatt
Glattacker egy esti rajz- és modellező tanfolyamon is részt vett. Amikor azonban befejezte a képzést,
Glattacker nem akart litográfusként dolgozni, és 1897-ben belépett a karlsruhei Kunstgewerbeschule-ba.
1901-ben úgy döntött, hogy visszatér szülőföldjére. Szülei most Weilben éltek, ő pedig hozzájuk költözött.
Reménye, hogy pénzt kereshet művészetével, kezdetben szertefoszlott. Állandó állást nem talált, portrékkal
és kisebb megbízásokkal tartotta a fejét, beleértve a fatüzelésű festést is.
1903-ban nagynénje állást adott neki Zürichben, ahol megfestette első nagy olajfestményét. Ezt követően egy
ideig Bázelben és Freiburgban élt, múzeumi festményeket másolt megrendelésre, képeslapokat rajzolt,
illusztrálta Hebe kis kincsesládáit.
1907-ben Glattacker Párizsba ment, ahol a Julien Akadémia festőiskolájában mélyítette festészeti ismereteit.
Párizsban találkozott feleségével, Alice-szel is. A párnak ott született egy fia, és mivel szamárköhögésben
szenvedett, a pár 1910-ben Weilbe költözött, röviddel később pedig Riehenbe. 1919-ben a család, amelyben
időközben négy fiú, majd egy lány is született, a Zell im Wiesental melletti Riedichenbe költözött.
1927-ben Glattacker elvesztette feleségét. 1928-ban gyermekeivel Tüllingenbe költözött, ahol feleségül vette
második feleségét, Idát, és ott élt élete végéig. Nagyon feltűnő alak lehetett: alacsony termetű,
hófehér sörényű, teli szakállú, gyakran járkált a festőállványával, és városszerte ismerték.
Június 28-án halt meg, 1971-ben, majdnem 93 évesen.

Adolf Glattacker művész munkája.
Glattackernek sikerült szerényen megélnie művészetéből. Megrendelési munkákként számtalan portrét festett,
neves művészek képeit másolta, könyveket illusztrált vagy emblémákat, reklámgrafikákat, képeslapokat tervezett.
A tájfestészetnek is szentelte magát, de sokkal kisebb mértékben, mint az emberábrázolásnak. Többek között
Johann Peter Hebe "Schatzkästlein"-jének illusztrációival vált ismertté. Sok rajza ceruzával, szénnel vagy
tussal készült, képeit elsősorban olajjal vagy akvarellel készítette. Képei gyakran mesélnek olyan történeteket,
amelyek összehozzák az embereket, de alkotásai között természettanulmányok is szerepelnek. Mivel az angyalmotívum
számos festményén megjelenik, „Angelimoler”-nek nevezték el, de erre redukálva nem ad igazat kiterjedt munkájának.
Tökéletesen elsajátította mesterségét, és mindig hű maradt stílusához, bár művészetét minden bizonnyal a kor
szelleméhez tudta volna igazítani.