Végh Gusztáv (1889–1973) : Sárospataki udvar
Feltöltés ideje: 2024. április 17. |
Termékkód: 5772889 |
Megtekintések: 18 |
Megfigyelők: 0 |
Ajánlatok: 0 ajánlat |
enio (773)
Somogy megye
Tudja meg, milyen lépésekkel tesszük biztonságosabbá és kényelmesebbé online piacterünk használatát. Részletek
Művész: | Végh Gusztáv |
Téma: | tájkép |
Eredetiség: | eredeti |
Pénzvisszafizetési garancia az eredetiségre: | igen |
Eredetiségét szakértő megerősítette?: | igen |
Ceruza-akvarell-papír, 23*37 cm képméret, jelzett, keretezett. (603)
Személyes átvétel lakcímemen lehetséges, de szívesen postázom is.
Végh Gusztáv (1889 — Budapest, 1973)
Grafikus, illusztrátor. Munkásságának jelentős része a könyvművészet területére esett. Célul tűzte ki a magyar bibliofil könyv megteremtését, ezért foglalkozott tipográfiával, könyvborító-tervekkel is. Plakátokat is tervezett. Saját képeivel illusztrált albumot jelentetett meg a Tabánról.
Forrás: EMFI
A Váci Városvédők és Városszépítők Egyesülete a hétvégén emléktáblát helyezett el Végh Gusztáv (Vác, 1889- Bp. 1973) grafikus, iparművész, Munkácsy-díjas, érdemes művész egykori szülőházának falára. Az emléktáblát Cservenák Péter, az egyesület elnökségének tagja, avatta fel; alábbiakban is olvasható beszédében felidézve Végh Gusztáv munkásságát.
„Szeretettel köszöntöm a megjelenteket Végh Gusztáv festő és grafikusművész emléktáblájának avatásán. Végh Gusztáv 1889. november 5-én született Vácott, a mögöttünk álló Hegyestoronyban, az egyetlen épségben megmaradt középkori építményünk falai között.
Az elemi iskolát városunkban, a gimnáziumi tanulmányit a patinás váci piarista gimnáziumban végezte. Már gyermekkorában a művészi pályáról álmodott. Vágyát ebben az időben, a Tabán utcában festő Fényes Adolf látványa erősítette meg. Később egy rajzán megörökítette azt a pillanatot, ahol a festő hatalmas vászon előtt, ecsettel a kezében dolgozik. Mellette ő, mint kis diák hóna alatt az iskolatáskával, csodálattal figyeli, hogyan lesz a girbe – görbe ódon utcából festmény. Apja korán meghalt, ezért fiatalon a kenyérkeresetre kényszerült. 1905-től 1913-ig műszaki rajzolóként dolgozott Váczy Hübschl Kálmán építészmérnök mellett. Ez idő alatt kezdte meg a művészeti tanulmányát Budapesten. 1914-ben Németországba utazott, ahol folytatta azt.
Az első világháborút végig katonáskodta. 1918-ban hadirokkantként szerelt le és a Margitszigetre költözött. A váci Tabán után, a ma már nyomokban sem látható budai Tabán ihlette alkotásra. Az első komolyabb megbízatása Komáromy János: „Csanak András Bécsben” című kötetének illusztrálása volt. Ennek sikere után, sorra kapta a megrendeléseket rajzokra, könyvborítókra, plakátokra. 1920-ban Budapesten kiállított Assisi Szent Ferenc életét bemutató sorozata kivívta a szakma elismerését. Elnyerte a Fioretti könyv tervezésére és illusztrációjára kiírt pályázatot, mellé az I. osztályú pápai lovagrendet és a Vatikáni Arany Érdemrendet. 1923-ban Párizsba megy tovább csiszolni tehetségét. Ezt jó módú dunántúli birtokos nagyapja anyagi támogatása tette lehetővé. Itt is hamar megkedvelik munkáit, és szívesen foglalkoztatják. A Párizsban élő magyar írókkal, festőkkel baráti kapcsolatot ápol. Többüket támogatja az itteni érvényesülésükben. Párizsban ismeri meg Enyedi Margitot, akit 1925-ben feleségül vesz. 1928-ban születik meg fiuk Péter.
Sorra követik egy mást a kiállításai: 1924 Párizs. 1925 Róma, Bécs, Budapest. 1926 Párizs, Budapest Egyházművészeti kiállítás ahol aranyérmet nyer. 1927 Lipcse, Monza. 1928 Lisszabon, Köln. Ebben az évben választják a Magyar Könyv és Reklámművészek Társaságának alelnökévé. Vácról is kapott felkérést, készítsen a városról, valamint dr. Tragor Ignác:”Vác vidámsága” című kötetéhez rajzokat. Tervezze meg Vác Díszpolgári Oklevelét. 1932-ben Budapesten több művésztársával közösen ATALIER néven művészeti iskolát hoztak létre, ahol ingyenesen oktatták a festeni, rajzolni vágyókat.
Franciaországból 1939-ben a II. világháború. kitörése miatt tér haza családjával Budapestre. A háború viszontagságai közepette emberségéről tett tanúbizonyságot, segített a bajba jutottakon. A sors iróniája, ennek ellenére a háború után a kitelepítés veszélye fenyegette. Az új érában ott folytatta munkáságát, ahol abba hagyta, első sorban az alkalmazott grafika műfajában. Továbbra is tervezi a cigaretták, csokoládék csomagolását, italok, borok címkéit. Az Esti Hírlap fejléce az ő munkája. Megnyerte az 1848 – 49-es szabadságharc centenáriumára kiírt pályázatot 300 pályázó közül. Rengeteg könyvborítót alkot. Számtalan illusztrációt készít a szakácskönyvtől, az ifjúsági regényeken át, jeles íróink, költőink köteteihez. Plakátok tucatjai hirdetik munkásságát. Rendkívül szorgalmas és termékeny művész volt. Az alkotásaihoz nagyon nehéz hozzá jutni, mert nem adta el képeit. Még életében a teljes életművét fölajánlotta a Magyar Nemzeti Galériának. A szerény gyűjteményemben lévő néhány munkája is bizonyítja szorgalmát, nincs egy szabad felület a papíron, amire ne rajzolt volna valamit. Hihetetlen könnyedséggel bánt a ceruzával, ecsettel, vagy bármilyen más eszközzel. Sokszor a szabadon hagyott felületek rejtik a műveinek mondani valóját. Idősebb korában, mikor már nem kellett semmilyen elvárásnak, az alkalmazott grafika kényszerűségeinek megfelelnie, művészete a nonfiguratív alkotások felé fordult. Az átlényegült szellemvilágában itt – ott, a színek, foltok, vonalak között fölvillannak apró valós részletek, melyeket finom eleganciával vitt a vászonra, papírra. Váccal nem szakadt meg a kapcsolata, folyamatosan levelezett Váczy Hübschl Kálmánnal, Bán Márton piarista tanárral, Korpás Ferenccel. Tagja volt a Váci Múzeum Egyesültnek. A 75. születés napján készített riportban emlékezik meg azokról a váci személyekről, akik segítették, támogatták a kezdeti bizonytalan lépéseit a művészet rögös útján. Szertettel emlékezik a piarista gimnáziumi rajztanárára Haris Bélára, Tragor Ignácra, aki a készülő helytörténeti köteteihez számtalan rajzot rendelt tőle, Dercsényi Dezsőre a Váci Hírlap kiadójára, kitől sok feladatot kapott újsága, s nyomdája számára, Váczy Hübschl Kálmán építészmérnökre, aki munkát adott és lehetőséget biztosított számára a művészi képességének kibontakoztatására, fejlődésére.
1973. április 8-án halt meg Budapesten, sírja Farkasréti temetőben van.
Munkásságát számtalan elismeréssel jutalmazták. Köztük a legkiemelkedőbbek: Mention Honorable (Los Angeles) Grand Prix (Párizs) Vatikáni Arany Érdemrend (Róma) Egyházművészeti pályázat plakát I. díj (Budapest) Munkácsy – Díj Érdemes Művész”
Forrás: Vác Online