Mednyánszky László festmény eladó!

Eladó Mednyánszky László grafit alkotása!

Mérete kerettel 60x50 cm, keret nélkül 40x28 cm.

Szép, üvegezett keretben. Jelzése: Mednyánszky, hagyatéki pecséttel

Az üveg tükröződése miatt nagyon nehezen tudtam fotózni, élőben sokkal szebb.

Neves aukciósházban vásárolt, eredetiségét garantálom!

Személyes átvétel Budapesten vagy Szegeden ingyenes, postán vagy futárszolgálattal előreutalás után tudom küldeni, a szállítási módot rugalmasan meg lehet beszélni. Utánvéttel nem szeretném küldeni.

A színek élőben valamennyire eltérhetnek a fényképezés, illetve az ön monitorának beállításai miatt.

"Báró aranyosmedgyesi Mednyánszky László József Boldizsár Euszták (Beckó, Trencsén vármegye, 1852. április 23. – Bécs, 1919. április 17.) magyar festő és grafikus.[1]

Életpályája:

Az ősrégi magyar nemesi származású báró aranyosmedgyesi Mednyánszky család sarja volt. Apja, báró aranyosmedgyesi Mednyánszky Ede (1823-1895),[2] anyja, szirmai és szirmabessenyői Szirmay Mária Anna (1823-1883) volt.[3] Apai nagyszülei báró aranyosmedgyesi Mednyánszky József (1789-1868), császári és királyi kamarás, főhadnagy,[4] és vhiri Richter Eleonóra (1798-1889) voltak.[5] Anyai nagyszülei szirmai és szirmabessenyői Szirmay Boldizsár (1790-1856) és ózdi Sturmann Mária (1799–1831) voltak.[6] Anyai dédapja, ózdi Sturman Márton (1757-1844), Gömör megyei birtokos, vasgyáros volt. Nagybátyja, Mednyánszky László honvédőrnagy, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik első vértanúja. Édesanyjának, Szirmay Mária Annának, az elsőfokú unokatestvére, fáradi Veres Pálné beniczei, micsinyei és pribóczi Beniczky Hermin Karolina (1815-1895) a magyar nőnevelés úttörője, az Országos Nőképző Egyesület alapítója volt.

Nagyőr hosszú időn át a Horváth-Stancsics, majd a szirmabesenyői Szirmay család birtoka volt. Ennek az ágnak az utolsó sarja, Szirmay Boldizsár, 1856-ban történt halála után a birtok és a kastély leánya, Szirmay Mária Anna férjére, Mednyánszky Edére szállt. A fiatal házasok, akiknek ekkor már két gyermekük, Mednyánszky László és húga Margit volt, 1861-ben költöztek át Beczkóról, miután a nagyőri kastélyt újították fel.

Münchenben, majd 1873–1877 között Párizsban tanult. Barbizonban Paál László társaságában festett. 1880-tól Bécsben és Beckón élt, felváltva. 1888-ban Budapesten aranyérmet kapott. 1888–1892 között Párizsban élt. Tájfestészete a barbizoni felfogásból indult, de örökös vándorlása során a természet alapos ismeretéből festői igényessége rendkívüli erejű műveket alkotott. A század vége felé az élet legszélső végein élők felé fordult. Nyaranta Nagyőrön dolgozott, de a Tátrától az Adriáig bejárt minden vidéket, ha arra felé vitt útja, szívesen elidőzött a szolnoki művésztelepen és a Nagyalföld más tájain is alkotott, ezért az alföldi festőkhöz is kapcsolják művészetét.

Képein túladva, pénzét a rászorulók közt szétosztva, a létminimum határán élt. A naplóját franciául és magyarul író báró, mély műveltségű művész, egész életét megkeserítő ízületi fájdalmai dacára, szüntelen gyalogos vándorutakon járt. Járványos betegeket ápolt, az 1879-es szegedi nagy árvíznél segített, a csavargóknak próbált megélhetést szerezni.

Vágó Pállal, Olgyay Ferenccel együtt jócskán besegített 1893–94-ben Feszty Árpádnak a „Magyarok bejövetele” c., azóta Feszty-körképként híressé vált történelmi képének megfestéséhez. Mind Vágó, mind Mednyánszky kitűnő alakábrázoló, Olgyay pedig jó tájfestő volt.

Képein rendkívüli lelki mélységben ábrázolja a magányt, a kiszolgáltatottságot. Kritikusait is megdöbbentette a borzongató realitás, ahogy a születéstől már végleg nyomorra ítélt embereket bemutatja. Csavargóképei egyre tömörebbek. Az első világháború csak drámaibb színtere volt a szenvedésnek és halálnak, harctéri rajzolóként bejárta Galíciát, Szerbiát és Dél-Tirolt mint a háborúról tudósító művészcsoport (Kunstgruppe) tagja. A társtalan, magányos művész a kor alapkérdéseire adott műveivel drámai választ. A harctéren megsebesült, nagy betegen, magányosan hunyt el bécsi műtermében. "

Forrás:https://hu.wikipedia.org/wiki/Mednyánszky_László_(festő)