0T918 Antik tajtékpipa fej

Antik, barna színű tajtékpipafej.

A fej egy helyen repedt. Kora 1800-as évek közepe!

Szélesség: 3 cm

Hosszúság: 8 cm

Magasság: 7 cm

Súly: 0.048 kg

tajtékpipák

A tajtékkő, vagy meerschaum a briar mellett a legnépszerűbb pipaanyag. Valójában magnézium szilikát, egy igen könnyű, porózus ásvány. Nevét is ennek köszönheti, annyira könnyű, hogy úszik a víz felszínén. A legenda szerint magyar találmány, álljon itt születésének története, Alea pipástársunk tolmácsolásában: "Állítólag a XVIII. század végén élt egy Esterházy birtokon egy ügyes kezű Kovács nevű suszter, aki messze földön híres ezermester is volt. A herceg egyszer birtokára látogatva átadott neki egy nagy tajtékkő-tömböt azzal, hogy faragjon belőle egy sakk-készletet. Meg is tette és maradt egy öklömnyi tajtékkő belőle. A mi suszterünk nagy pipás volt, a kor szokásainak és társadalmi helyzetének megfelelően agyagpipát szívott és az utolsó darabja nemrég tört el. Kíváncsiságból hozzáfogott, hogy a tajték-maradékból pipafejet faragjon. A darab olyan gyönyörűre sikerült, hogy barátunk úgy döntött, a mű méltatlan szerény személyéhez és ezért ezt is a hercegnek ajándékozta. Aki elbüszkélkedett vele az udvarban és nemes barátai körében."

Igen tetszetős anyag, az új tajtékpipa hófehér színű, amely a használat során érett aranybarnára változik. Néha a kő különböző ásványi szennyeződésektől egyedi mintával, elszíneződéssel bír. Ezt kihasználva a hozzáértő pipakészítők rendkívül esztétikus (és borzasztó drága) pipát készíthetnek belőle. Mivel igen jól faragható, népszerűek a díszített, néha egészen extrém formájúra faragott pipafejek (lásd kép). A díszítés azonban elrejtheti a pipa anyagában lévő repedéseket, hibákat, ezért vásárlásnál alaposan vizsgáljuk meg az ilyen darabokat.

Az igazán jó minőségű tajtékpipák egyetlen tömbből faragva készülnek. A gyártásuk során fennmaradt hulladékot azonban össze szokták préselni, és újra felhasználni. Ebből a préselt tajtékból készült pipák kevésbé jó minőségűek, de olcsóbbak is. Ha tiszta ezüstöt végighúzunk rajta, akkor az a préselt tajtékon nyomot hagy, a tömbtajtékon nem. A tömbtajték ugyan nehezebben megmunkálható, de a szennyeződéseket sem szívja magába, az ebből készült pipa nem savanyodik meg; az anyagában alaposan szemügyre véve apró zárványok láthatóak. Nagyságrendekkel könnyebb, mint a sajtolt. Ha tehetjük, inkább ilyet vegyünk, bár sokkal drágábbak, mint a préselt fajták. A nyers tajtékon nehéz észrevenni a hibákat, ezek azonban a pipa használata során egyre erősebben fognak előtűnni, ezért fokozott figyelemmel vizsgáljuk át a beszerzendő jószágot.

Elsősorban abban különbözik a gyökérpipától, hogy nem veszi át olyan intenzíven a dohány ízét, nyugodtan váltogathatjuk benne a különböző fajtákat, legfeljebb néhány tömet erejéig érezhető rajta az előző aroma. Nem is ad hozzá semmi pluszt, mit a jó minőségű briar; csak tisztán a dohány ízét lehet érezni. Füstje hűvösebb szárazabb. Az ilyen pipák ritkán készülnek filteres kivitelben, maga az anyag is rendelkezik némi szűrő-hűtő hatással. Hátrányuk azonban sérülékenységük, könnyen törnek. Fokozottan ügyeljünk rá, hogy mindig száraz, tiszta kézzel fogjuk meg a fejet, kivált az első néhány hónapban, amíg a színe ki nem teljesedett, ugyanis a legkisebb szennyeződés is azonnal maradandó nyomot hagy rajta (csak az egészen kivételes minőségű tajtékpipák anyaga képes feldolgozni idővel ezeket a külső foltokat). Ezt elkerülendő, bevett szokás a tajtékpipa fejét bőrbe, vagy finomabb textíliába belevarrni, és ezt a "köpenyt" rajtahagyni vagy jó fél évig. Bejáratási metódusuk is különbözik a gyökérétől. A tajtékpipa szereti, ha minél gyakrabban használják; nem szükséges olyan sokat pihentetni, mint a briart.

Tisztítása is némileg egyszerűbb. Fontos megjegyeznünk, hogy nem szabad hagyni, hogy a tűztérben vastag, érdes kéreg képződjék, a kőnek levegőznie kell. A tűztér fala idővel feketére ég, ez természetes folyamat. Alkalmanként célszerű puha, alkohollal átitatott (de nem túl nedves) kendővel áttörölni a tűzteret, persze, csak kihűlt állapotban. Használat után itassuk fel valamivel a kondenzátumot az aljáról, illetve cicafarokkal a füstjáratokból, ugyanis a tajtékkő nem képes ezt a nedvességet úgy feldolgozni, mint a gyökér. Talán épp ezért is, célszerűbb és ajánlatos tajtékpipából szárazabb dohányt szívni. A nedvesség felitatására másik alkalmas módszer, ha a finom hamut pipálás után még egy ideig benne hagyjuk a fejben; ez felszívja a pipamocsok nagy részét.

A pipa külső felületét is lehet alkoholos kendővel törölgetni, az esetleges szennyeződések eltávolítása végett. Az ilyen kezelés után óhatatlanul egy kicsit veszít a fényéből a fej, újrafényesítésére szarvasbőrős törölgetés javallt. A tajtékpipa először a tűztér pereme környékén kezd el színeződni, illetve ide rakódik le a legtöbb kátrány is, ami aztán idővel vastag fekete réteget alkot. Ilyenkor célszerű ezt is alkoholos kendővel eltávolítani. Mind külső, mind belső tisztításnál ügyeljünk rá, hogy ezt a réteget ne kenjük szét a fej felszínén, mert csúnyán megfoghatja a követ.

A legismertebb tajtékpipagyártók Törökországban és Ausztriában működnek. A magyar Szabó-Kőrös pipagyár is készít tajtékpipákat, de kizárólag préselt tajtékból.

 Forrás: pipaclub.hu