1B323 Szalay Zoltán: Bőzsöny Ferenc portré 1968

Szép állapotú fekete-fehér portré fénykép, fotográfia. Hátoldalán saját kezű felirat: 1968. 19-ES STÚDIÓ SZALAY ZOLTÁN FOTÓZTA

Szélesség: 7 cm
Magasság: 10 cm
Súly: 0.005 kg
Bőzsöny Ferenc  

Bőzsöny Ferenc

A Csodák között élünk című könyvben
Koós Gyula felvétele
Született
1931. január 7.
Pécs
Elhunyt
2018. október 25.(87 évesen)
Budapest[1]
Állampolgársága
magyar
Nemzetisége
magyar
Foglalkozása
nyelvész, 
előadóművész, 
tanár

A Wikimédia Commons tartalmaz Bőzsöny Ferenc témájú médiaállományokat.

Bőzsöny Ferenc (Pécs, 1931. január 7.[2] – 2018. október 25.) magyar előadóművész, tanár, a Magyar Rádió főbemondója. A Magyar Rádió hangja, a tiszta, érthető beszéd egyik etalonja.

 Élete 

Családjával Budapestre költözött. Papnak készült, 1947-ben Veszprémben a Piarista Gimnáziumban tanult, ahol osztálytársa volt többek között Mádl Ferenc későbbi köztársasági elnök is. 1952-ben az akkori hatalom feloszlatta a gimnáziumot; főiskolára és egyetemre öt ízben sem vették fel, származása és előélete miatt. Esztergomban volt sorkatona, ahol egyik parancsnoka tanácsára jelentkezett rádióbemondónak. Többszöri meghallgatás után a több mint 3000 pályázó közül végül egyedüliként került a Magyar Rádióhoz. 1956. augusztus 24-én szólalt meg először élőben a Kossuth Rádióban 16 óra 30 perckor. A forradalom napjaiban személyes tanúja, résztvevője volt a rádióban történt eseményeknek. Rádiósként már felvették az ELTE magyar–történelem szakára, ahol tanári képesítést szerzett, majd újabb három év angol szak után magyar nyelvészetből doktorált, 1973-ban.[2]

A Magyar Televízió népszerű műsorának, a Delta kisfilmjeinek egyik állandó narrátora. 2000 pünkösdjétől indult el a rádióban a magyar harangok történetét bemutató sorozat,[2] amelynek során minden héten más-más magyarországi templom harangja szól délben a Kossuth Rádióban. Ennek narrátori feladatait a kezdetektől ellátta. Több mint 300 harangot szólaltattak meg, határon túli magyar templomok harangjait is. Több nevezetes személy temetését vezette le: Horthy Miklós kormányzó kenderesi újratemetését, Bethlen István miniszterelnök hamvainak hazai földbe helyezését és Grósz Károly temetését. A Mesélő Krónikák című ismeretterjesztő műsort is ő vezette.[2] A 2000-es évek elejétől egészen 2011-ig, a budapesti M2-es metró állomásainak nevét mondta be.

 Szakmai pozíciók 

2007-ben

1973-tól tagja volt a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak, majd később a Magyar Rádió nyelvi bizottságának. Elnökségi tagja volt az Anyanyelvápolók Szövetsége elnökségének. Elnöke volt a Magyar Nemzeti Fórumnak, a Lezsák Sándor vezetésével, 2004. március 5-én, Veszprémben megalapított Mindszenty társaság 15 „alapító atyáinak” egyike. Nyugdíjazását követően a Központi Papnevelő Intézet rektora, Bíró László püspök meghívására az intézet retorikatanáralett.

 Művei 

• A nagyítás, túlzás, kicsinyítés stilisztikai vizsgálata a Magyar Rádió nyelvében ELTE, Budapest, 1975 (Nyelvtudományi dolgozatok)
• A fehér szmokingos lovag. I. m. Reithauser Frigyes szerk. Koltay Gábor, Bőzsöny Ferenc; Szabad Tér, Budapest, 2001
• Aki a harangért szól… azaz Harangszótól a hangszórón át harangszóig, avagy Bőzsöny, azaz élyhangú érchegység a dumakanyarban” Schöck Bt., Szekszárd, 2006 + CD-ROM

Sikerei, díjai 

• Magyar Rádió és Televízió nívódíja
• 1997-ben kapta meg a Kazinczy-díjat.[2]
• A 2000. millenniumi esztendőben a magyar nyelv ápolásáért és magas szintű közreadásáért kiérdemelte Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjének kitüntető elismerését.[2] Majd Budapest Belváros-Lipótváros és Zebegény díszpolgárává választották.
• Petőfi Sándor Sajtószabadság-díj (2005)
• Tiszteletbeli tengerész

Szalay Zoltán (fotóriporter)  

Szalay Zoltán

Az Ismeretlen lelet című kiállításon (Eifert János felvétele)
Született
1935. május 16.
Budapest
Elhunyt
2017. február 14.(81 évesen)[1]
Állampolgársága
magyar
Foglalkozása
fotográfus
Kitüntetései

• A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje(1995)
• Pulitzer-emlékdíj (2000)
• Táncsics Mihály-díj(2000)
• a Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2007)
• Szabad Sajtó-díj (2012)
• Aranytoll (2012)

A Wikimédia Commons tartalmaz Szalay Zoltán témájú médiaállományokat.

Szalay Zoltán (Budapest, 1935. május 16. – 2017. február 14.) Táncsics Mihály-díjas magyar fotóriporter, a Magyar Sajtófotó Pályázat és Kiállítás szellemi atyja, kitalálója.

 Életpályája

Apja a dunai hajózás egyik képviselője volt, így gyermekként Giurgiuban, Bécsben és szülővárosában Budapesten élt. Betanított optikai csiszolóként kezdett dolgozni, majd igazolványképeket készített. 1954 és 1964 között a Főfotó riporterosztályán dolgozott. 1964 és 1985 között a Tükör című hetilap munkatársa volt. 1985-től a Magyar Hírlap, 1990-től 1992-ig a Kurír, 1993-tól két éven keresztül a Blikk fotórovatának a vezetője volt. A Magyar Sajtófotó Pályázat és Kiállítás kitalálója. 1983-ban a Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik eseményeként indult kiállítást harminc éven keresztül 2012-ig rendezte.

 Művei 

• Az Országház (1993, Csorba Lászlóval és Sisa Józseffel)
• Szalay Zoltán szerk. Gera Mihály; Intera, Bp., 1999 (Fényképtár)
• Ilyenek voltunk. Magyarország elmúlt ötven éve Workpress Kft., Bp., 2004
• Visszapillantás. 1981-2005, a magyar sajtófotó huszonöt éve szerk. Szalay Zoltán; Press & Pictures K., Bp., 2007 (angolul és németül is)

 Díjai 

• Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje (1995)
• Joseph Pulitzer-emlékdíj (2000)
• Táncsics Mihály-díj (2000)
• A Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2007)
• Szabad Sajtó-díj (2012)
• Aranytoll (2012)

Forrás: wikipédia