FK/162 - Ritkaság! Rékassy Csaba grafikus – Buda 1870 című rézkarca

Eladásra kínálom Rékassy Csaba – Buda 1870 című rézkarcát, amely szép állapotban van, a papír szélén minimális foltosodás, ami nehezen vehető észre. Előtérben korabeli ruhákban álló emberek, háttérben a Budai várral. A rézkarc díszes, aranyozott faléc keretben, üveg mögött van, nagyon illusztris állapotban. Tudni nem tudom, de szerintem a rézkarc 1970-ben készülhetett, vélhetően a Pest és Buda egyesítésének elhatározása alkalmából, az egyesülés azután 1873-ban történt meg. 1870-ben történt meg azon törvény megjelenése is, amely a Duna mindkét partján a rakpart kiépítését határozta el. A művész szignója a rézkarc jobb alsó részén van. A kép azonnal falra akasztható állapotban van.

Téma: utcakép

Technika: rézkarc

Hordozó: papír

Kora: 1970. körül

Szignó: van (jobbra lent)

Keret: díszes, aranyozott fa léckeret, üvegezve

Méret: 27,5 x 38,5 cm (rézkarc nettó mérete), 43 x 50 cm (kerettel)

Állapot: falra akasztható állapotban

A postázás a vevő igényével egyeztetve a mindenkor aktuális díjak szerint történik, kizárólag előre utalást követően, gondosan csomagolva.

Kérem, amennyiben van még kérdése a termékről, akkor lehetőleg annak megvásárlása előtt és ne utána kérdezzen.

Amennyiben komolyan érdekli az alkotás, kérem bátran tegyen ajánlatot!

Kérem tekintse meg a többi termékemet is. Köszönöm!

Néhány gondolat a művészről:

Rékassy Csaba (1937.04.24., Budapest – 1989.05.17., Budapest) grafikus, festő.

A Képző- és Iparművészeti Gimnáziumba 1952 és 1956 között járt, grafikus szakra. Tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskola murális szakán végezte, 1962-ben Kádár György tanítványaként. Diplomamunkája egy murális kerámia terve volt, amely jelenleg a Budapest XI. Bartók Béla út 3-7. falát díszíti. 1962-ben összeházasodott Ágotha Margit grafikusművésszel. Önállóan 1963 óta állított ki. Sokoldalú művész: fametszeteket, rézmetszeteket, festményeket, tűzzománcot, kerámiát, cserépedényt, faintarziát, rézmunkát, metszeteihez merített papírt is készített. 1966-ban született Eszter leánya szintén grafikus. 1971-ben gyűjteményes kiállításán népművészeti ihletésű festményeivel, fametszeteivel, kerámiáival, faragott tékákkal, réztárgyakkal összegezte pályája első korszakának eredményeit. Második korszakában klasszikus értékű alkotásai közül a páratlan rajztudással megalkotott tizenöt Ovidius Metamorphosis rézmetszetlap (1976-1977) és más rézmetszetek (Őselemek) emelkedik ki. Mesekönyvek, ismeretterjesztő képeskönyvek és regények illusztrációi fűződnek a nevéhez (pl.: Tamási Áron: Ábel a rengetegben, 1982). Munkáit aprólékos kidolgozottság, virtuóz rajzi tudás, a rézmetszés régi iskolájának mívessége jellemzi, mely sokakban Brueghel vagy Dürer nevét idézi fel. Személetmódja objektív, kifejezésmódja realisztikus. Művészetének érett szakaszában metszeteit szinte az utolsó négyzetcentiméterig kitöltötte alakokkal. Legtöbb művének szereplői a svájcisapkás öreg szakik, nem ritkán bortól befolyásolt állapotban. Mesevilágát is hétköznapi kinézetű figurák, tárgyak teszik az adott kontextusban meghökkentővé, valószínűtlenné, groteszkké. Rajzain sokszor láthatunk még különféle aprólékos mechanikus szerkezeteket, vagy szerszámokat. Visszatérő motívumai között szerepelnek hárommellű nők. Ovidius-sorozatában is többször előforduló megoldása a különböző korszakok keverése – mint a Daedalus és Icarus mellett felbukkanó motoros ladik. Legtöbb grafikája tárgyakkal, szereplőkkel zsúfolt; ezek között gyakran bújnak meg apró utalások, humorosan abszurd részletek, afféle húsvéti tojások. Az ismeretterjesztő könyvek illusztrációit a tőle megszokott kidolgozottság mellett az apróbb részletekbe menő történelmi és tárgyi hűség jellemzi.

Kiállításai:

Csoportos kiállításon vett részt Miskolcon 1962-ben, a párizsi ifjúsági Biennálén (1967) (más forrás szerint 1968), a Nemzeti Galériában 1968-ban, 1972-ben, 1987-ben és 1989-ben, a Műcsarnokban 1968-ban, 1972-ben és 1978-ban, Székesfehérváron 1983-ban. Rendszeresen részt vett a miskolci Országos grafikai biennálén, valamint a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum által rendezett Őszi Tárlatokon; 1964-től évente szerepelt a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület „Stúdió” kiállításain. Dolgozott a hódmezővásárhelyi, a szolnoki, és 1986-1988 között a mezőtúri művésztelepen. Első gyűjteményes kiállítása a Műcsarnok kamaratermében volt 1971-ben. Egyéni tárlaton mutatkozott be a Budapest Galériában 1986-ban, az Ernst Múzeumban 1987-ben. Alkotásai jelenleg a Magyar Nemzeti Galériában és a szolnoki Damjanich János Múzeumban találhatók.

Díjai:

A IV. Miskolci országos grafikai biennále díja (1967)

Az V. Miskolci országos grafikai biennálén a Szakszervezetek Borsod Megyei Tanácsának díja (1967)

Mesemondó című rézmetszetével díjat nyert a Tokiói Grafikai Biennálén. (1970)

Díjat nyert a Magyar Nemzeti Galéria Dürer kiállításán. (1971)

Tornyai-plakett (1971)

Munkácsy Mihály-díj (1972)

A VII. Országos grafikai biennálén a Magyar Népköztársaság Képzőművészeti Alapjának díja (1973)

A VIII. Országos grafikai biennálé nagydíja (1975)

A XII. Országos grafikai biennálén a Magyar Népköztársaság Képzőművészeti Alapjának díja (1983)

Év Gyermekkönyve díj (1984)

Szeged Városi Tanács díja (1984)

Érdemes művész (1985)

Könyvillusztrátori nívódíj (1985)

Várnai Grafikai Biennálé díja (1985)

A XIV. Országos grafikai biennálén a Művelődési Minisztérium technikai pályadíja (1987)

A XV. Országos grafikai biennálén a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének díja (1989)

Kiváló művész (1989)