Barcsay Jenő: Fürdőzők - eredeti szitanyomat, számozott, aláírt, szépen keretezve!

Eladó Barcsay Jenő nagyméretű szitanyomata "Fürdőzők" címmel. A kép alatt bal oldalt a cím és a példányszám (11/100) látható, a jobb oldalt a szignó. Az egyedi grafika mérete 26,5x36,5 cm, kerettel 53x73 cm.

Azonnal falra akasztható, ajándéknak is kíváló!

Átvehető személyesen Budapesten a II. kerületben.

A kép mérete és sérülékenysége miatt nem szívesen postáznám - a vevő kérésére, felelősségére és költségére - megegyezés szerinti módon - a mindenkori postai díjszabásnak megfelelően elküldöm. A feltüntetett postadíj nem mérvadó.

Barcsay Jenő (Katona, 1900.– Budapest, 1988.
Kossuth-díjas magyar festő, grafikus, művészpedagógus, tanár.

Erdélyi fejedelmi család késői leszármazottja, de szegénységben nevelkedett.
Gimnáziumi tanulmányait Kolozsvárott, Szamosújváron és a nagyenyedi Bethlen-kollégiumban végezte.
1919-ben Magyarországra jött, s beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára. 1924-ben végzett, majd mint művésznövendék két évig a főiskolán maradt. Tanulmányai idején súlyos anyagi gondjai voltak, nyomorgott, olyannyira, hogy több társával együtt az iskola egyik helyiségében húzta meg magát. Első mestere Vaszary János volt. Tőle Rudnay Gyulához kéredzkedett át, amiért Vaszary éveken át nem fogadta a köszönését. Rudnayval minden évben művésztelepekre jártak
1925-ben készítette azt a rézkarcot, a Fiúfejet, amely még a párizsi hatások előtt, de már ösztönösen, szinte kubista eszközökkel bontja síkokra a formát, az emberi arcot, s ezek a síkok éles metszésben találkoznak a portrén.
1926-ban kétéves állami ösztöndíjjal Párizsba utazott, de beilleszkedését a nyelvismeret hiánya is nehezítette. Maradandó hatást tett rá Modigliani és a kubista Braque formavilága, de leginkább Matisse, akinek művészetét már akkor időtállónak tartotta, az impresszionisták közül pedig Monet, Pissarro és Cézanne. Öccse súlyos betegsége és halála miatt hazautazott Párizsból, majd visszatért, de már nem találta a helyét, ezért az ösztöndíjidőszak második felét (1929–30) itáliai városokban – Perugia, Róma, Assisi, Firenze – töltötte. Itt már tudatosan tanult, képezte magát, s ez az utazás életre szóló élményekkel gazdagította, melyeket később, az ötvenes évek közepén készült festményeiben hasznosított. Mindig hangsúlyozta, hogy nem a német, hanem a latinos expresszionizmus áll közel hozzá.
Az 1928-ban alakult Szentendrei Festők Társaságához 1929-ben csatlakozott. Noha nem volt alapító tag, ettől kezdve a nyarakat rendszeresen a dunaparti kisvárosban töltötte, kezdetben a művésztelepen, később a Zenta utcai házában (szobra ma is ott látható, jellegzetes botjával).
1931-től ’45-ig a fővárosi Iparitanonc-iskolában könyvelést, matematikát, géptant és irodalmat tanított pék-, fodrász-, géptechnikus- stb. tanulóknak. Keresetéből függetleníteni tudta magát.
1945-ben Szőnyi a Képzőművészeti Főiskolára hívta, ahol az anatómia és a szemléleti látszattan professzora lett. Nyugdíjazásáig a főiskola tanára maradt, halála után az intézmény egyik termét róla nevezték el.
1953-ban megbízást kapott egy anatómiai tankönyv megírására. A híres Művészeti anatómia, amelyet pár hónap alatt különböző méretekben kétszer is megrajzolt, s melynek nyomdai előállítását személyesen, nagy gonddal felügyelte, elnyerte „Az év legszebb könyve” címet, szerzőjét pedig Kossuth-díjjal jutalmazták. Ez a rajzkönyve, akárcsak az Ember és drapéria, nagy sikert aratott külföldön is.
Az 1960-as évektől számos nagyméretű mozaikot készített (Asszonyok c. alkotása helyszínei: a Miskolci Nemzeti Színház előcsarnoka; újpesti fürdő; szentendrei városháza). A mozaikkartonokból 1966-ban az Ernst Múzeum rendezett kiállítást. 1969-ben megbízást kapott a szentendrei kultúrház mozaikjának elkészítésére, amihez muránói üveget használt, és először kreált aranyból hátteret.
Élete utolsó éveiben gerinc- és ízületi betegség miatt már nehezen dolgozott, de az ecsetet sohasem tette le. 88 évesen érte a halál.

Önálló kiállítások

1932: Tamás Galéria
1936: Ernst Múzeum
1941: Ernst Múzeum
1944: Alkotás Művészház
1947: Művész Galéria
1957: Nemzeti Szalon (nagyszabású kiállítás)
1964: XXXII. Velencei biennálé (Csohány Kálmánnal, Segesdy Györggyel)
1966: Ernst Múzeum
1967: Herman Ottó Múzeum, Miskolc
1969: Ferenczy Múzeum, Szentendre
1970: Műcsarnok
1971: Janus Pannonius Múzeum Modern Képtára, Pécs
1972: Helikon Galéria
1975: Hatvani Galéria, Hatvan; Magyar Kultúra Háza, Varsó
1976: Uitz-terem, Dunaújváros
1977: Vörös-kápolna, Balatonboglár
1982: Műcsarnok
1984: Magyar Nemzeti Galéria
1985: Győri Műcsarnok; Dürer-terem, Gyula
1986: Műhely Galéria, Szentendre
1987: Erdei Ferenc Művelődési Központ, Kecskemét

Jelentősebb csoportos kiállítások

1925: Ernst Múzeum (első kiállítása)
1945: Európai Iskola
1947: Európai Iskola
1966: Exposition de Peinture, Sculpture et Arts Graphiques Hongrois du Xe au XXe siècle, Párizs
1968: Ungarische Kunst der Gegenwart (Kortárs magyar művészet), Museum Volkwang, Essen
1969: I. Nürnbergi biennále
1970: 2éme Festival International de Peinture (II. Nemzetközi Festészeti Fesztivál), Cagnes-sur-Mer
1976: XXXVII. Velencei biennálé
1980: XXXIX. Velencei biennále

Szentendrén a Barcsay Múzeum állandó kiállítása állít emléket a művésznek.