Szabó Vladimír (1905-1991) : Kondás
Feltöltés ideje: 2024. április 16. |
Termékkód: 5769853 |
Megtekintések: 28 |
Megfigyelők: 1 |
Ajánlatok: 0 ajánlat |
enio (777)
Somogy megye
Tudja meg, milyen lépésekkel tesszük biztonságosabbá és kényelmesebbé online piacterünk használatát. Részletek
Művész: | Szabó Vladimir |
Téma: | életkép |
Pénzvisszafizetési garancia az eredetiségre: | igen |
Eredetiség: | eredeti |
Eredetiségét szakértő megerősítette?: | igen |
Rézkarc-papír, 29*39 cm képméret, jelzett, keretezett. (14)
Személyes átvétel lakcímemen lehetséges, de szívesen elküldöm csomagban is.
Szabó Vladimir (1905-1991)
Festőművész, grafikus. A Képzőművészeti Főiskolán – megszakításokkal – 1924-1939 között tanult. Mesterei: Rudnay Gyula, Csók István, Vaszary János és Benkhard Ákos voltak. Olaszországban, Franciaországban és Hollandiában is alkotott. A negyvenes években főleg újságok részére készített illusztrációkat és önálló rajzokat. 1945-után nagyméretű, Dózsa alakját idéző, mesehangulatú olajképekkel szerepelt az országos tárlatokon. Várpalotára 1966-ban hat nagyméretű alkotása került: Vadászó társaság,- Thury György párviadala,- A Hunyadi címer. Kettő a Polgármesteri Hivatalban, négy a Nagy Gyula Galériában látható.
1953-ban és 1954-ben Munkácsy Díjat, 1974-ben Érdemes Művész, 1980-ban Kiváló Művész címet kapott.
A Képzőművészeti Főiskolán 1925 és 1926 között Rudnay Gyula, Csók István, Vaszary János növendéke volt, majd tízévi megszakítással Benkhard Ágostonnál fejezte be tanulmányait. 1931-től 1934-ig római ösztöndíjas, ami vallásos tárgyú témaválasztásában éppúgy nyomot hagyott, mint a megformálás rajzos pontosságában és a kifejezés realisztikus részletgazdagságában. Festészete mégsem jellemezhető a realizmus fogalmával, amely csak egyik összetevője volt mély emberismereten nyugvó képeinek. Munkásságában a fantasztikumnak éppúgy nagy szerep jutott, mint a groteszk iránti fogékonyságának, nem beszélve kifogyhatatlan mesélőkedvéről. Különösen későbbi képein engedett teret a történetek szabad folyásának, amelyek megjelenítését az elburjánzó motívumok barokkos gomolygására bízta. Sejtelmes, meseszerű képeivel pályája vége felé nagy népszerűséget vívott ki magának, noha legerősebb korszaka a harmincas évek maradt.
Forrás: EMFI