1G771 Régi vásárhelyi Csúcsi fazekas dísztányér Vékony jelzéssel 22 cm

Régi jelzett fehér mázas, kézzel festett fazekas munka, cserép falitál, fali tányér. Alján mélynyomott jelzés: VÉKONY HMV

Szélesség: 22 cm

Súly: 0.45 kg

Vékony Sándor

Vékony Sándor

Vékony Sándor fazekas 1913-ban született Hódmezővásárhelyen, ugyanott halt meg 2000-ben. Napszámos apa gyermekeként látta meg a napvilágot, korán árvaságra jutott. Édesanyja az elemi iskolái elvégzése után polgáriba is beíratta, de nem tudták fizetni a költségeket, ezért 1926-ban az ipariskolába került. A fazekas mesterséget tanulta nevelő apjától, Csikós István csúcsi fehértálastól, aki a hagyományos fehér alapú kobaltkék írókás díszítést alkalmazta díszedényein. Mellette inaskodott három évig, de a szakma szépségeit csak akkor kezdte megérezni, amikor saját elképzelése szerint formálhatta az agyagot. 1939-ig dolgozott nevelőapja műhelyében, ekkor mestervizsgát tett és önálló műhelyt nyitott. 1942-ben már 9 embert foglalkoztatott műhelyében. A hagyományos paraszti edény iránti szükséglet csökkenésével elsősorban díszedényeket készített. Tárgyaira hatással voltak a Majolikatelepen készült tárgyak valamint a szecesszió stílusjegyei is, melyek keveredtek a népi fazekassággal. Az 1950-es években a Néprajzi Múzeum kerámia osztályának vezetője, Kresz Mária segítette a vásárhelyi fazekasokat a hagyományos fazekassághoz való visszatéréshez, mely Vékony Sándor számára sikeres és eredményes volt. Belépett a Budapesti Háziipari Szövetkezetbe, melynek 18 évig tagja volt. Munkáját elismerték, több egyéni és csoportos kiállításon vett részt Budapesten a Nemzeti Galériában és a Néprajzi Múzeumban. Minden edényformát megkorongozott, ami a 19. századi mesterektől fennmaradt. Legszebb darabjai a formástálak, a tipikus csúcsi fazekas munkák. A fehér alapon kobaltkék színek hidegségét kisebb vörösbarna és lazúros zöld fontok ellensúlyozzák. Vázáinak tömör, népi formáin pöttyökből és csíkokból alakította ki egyéni díszítési rendszerét. Rákóczi utcai műhelyében múzeumot rendeztek be, emléket állítva a csúcsi tálasoknak. Első önálló kiállítása szülővárosában 1983-ban volt. 1988-ban Pro Urbe díjat kapott. 1954-ben lett népi iparművész.Vékony Sándor fazekas 1913-ban született Hódmezővásárhelyen, ugyanott halt meg 2000-ben. Napszámos apa gyermekeként látta meg a napvilágot, korán árvaságra jutott. Édesanyja az elemi iskolái elvégzése után polgáriba is beíratta, de nem tudták fizetni a költségeket, ezért 1926-ban az ipariskolába került. A fazekas mesterséget tanulta nevelő apjától, Csikós István csúcsi fehértálastól, aki a hagyományos fehér alapú kobaltkék írókás díszítést alkalmazta díszedényein. Mellette inaskodott három évig, de a szakma szépségeit csak akkor kezdte megérezni, amikor saját elképzelése szerint formálhatta az agyagot. 1939-ig dolgozott nevelőapja műhelyében, ekkor mestervizsgát tett és önálló műhelyt nyitott. 1942-ben már 9 embert foglalkoztatott műhelyében. A hagyományos paraszti edény iránti szükséglet csökkenésével elsősorban díszedényeket készített. Tárgyaira hatással voltak a Majolikatelepen készült tárgyak valamint a szecesszió stílusjegyei is, melyek keveredtek a népi fazekassággal. Az 1950-es években a Néprajzi Múzeum kerámia osztályának vezetője, Kresz Mária segítette a vásárhelyi fazekasokat a hagyományos fazekassághoz való visszatéréshez, mely Vékony Sándor számára sikeres és eredményes volt. Belépett a Budapesti Háziipari Szövetkezetbe, melynek 18 évig tagja volt. Munkáját elismerték, több egyéni és csoportos kiállításon vett részt Budapesten a Nemzeti Galériában és a Néprajzi Múzeumban. Minden edényformát megkorongozott, ami a 19. századi mesterektől fennmaradt. Legszebb darabjai a formástálak, a tipikus csúcsi fazekas munkák. A fehér alapon kobaltkék színek hidegségét kisebb vörösbarna és lazúros zöld fontok ellensúlyozzák. Vázáinak tömör, népi formáin pöttyökből és csíkokból alakította ki egyéni díszítési rendszerét. Rákóczi utcai műhelyében múzeumot rendeztek be, emléket állítva a csúcsi tálasoknak. Első önálló kiállítása szülővárosában 1983-ban volt. 1988-ban Pro Urbe díjat kapott. 1954-ben lett népi iparművész.1956-ban kapta meg a Népművészet Mestere címet.

Forrás: http://nepmuveszetmesterei.hu/index.php/dijazottak-neve/305-vekony-sandor