Ritkaság! Gádor István: Falitál - absztrakt dekor, olvasztott üveg technológia - Hibátlan!

Gádor István (1891-1984) kerámiaművész ritka, gyűjtői kollekcióba ajánlott alkotása, amely a saját, egyedi olvasztott üveges technologiával készített az 1960-as években. A fali tálka alján, kerámiába karcolt Gádor szignó található. A tálka átmérője: 13,5 cm, magassága: 4,5 cm, súlya: 217g

"Köztudott, hogy a hatvanas években, amikor a makacsul szívósnak bizonyuló szocialista konzervativizmus még mindig nem adta fel a frontjait, az iparművészet volt az engedéllyel rendelkező közvetítő a világ és Magyarország, a kor és a magyar vizuális kultúra között. Gádor ekkor már régen élt ezzel a szabadsággal. Ha megnézzük táljait, ő nemcsak kubizáló városképekkel és nonfiguratívvá olvadt üvegdarabokkal függetlenítette magát a korlátoktól, de valóságos, tombolóan szép tasizmust is művelt ezzel a technikával, és Klee ármányos egyszerűségét is felidézte a kerámiatábláin.

Vigyázat: már csak azért sem epigonizálhatott, mert ha a fehér mázba beleég-beleolvad a vonal gyanánt belerakott rézlemez, ha a tál aljára dobott üvegdarabok égnek össze a mázzal és az agyaggal absztrakcióvá, új minőség keletkezik; materiális újdonság, amely esztétikai minőséggé lényegül.

Gádor mestere volt máznak, agyagnak, funkciónak, formának – egyszóval a kerámiának, de ennél tágabban szól az életműve. Azt is demonstrálja, hogy mikor mit kívánt vagy fogadott el a korszerűből, az egyetemesből, a keresztény-nemzetiből, esetleg a szocialista-nemzetiből a magyar középosztály és a magyar hatalom.

S minthogy ezt a megrendelői alkalmasságot végig alakította-provokálta újabb és újabb formákkal-gondolatokkal, kiállítása a magyar közízlés száz évének megemelt története is."

Forrás: kép és datálás: Kerámia & design