Alekszej Tolsztoj Golgota I.- II. kötet

"Pétervár
fergeteges, dőzsölő éjféli életet élt. Tébolyodott, kéjesen
foszforeszkáló nyári éjszakák és télen a zöld asztalnál átvirrasztott
éjjelek, aranycsengés, zene, keringő párok az ablakok fénykeretében,
veszett kocsikázások, cigányok, hajnali párbajok és katonai parádék a
jeges szélben, rézfúvók rivalgásában a cár dülledt szemének
borzalomkeltő teintete előtt... Így élt a város. Járványos lett az
öngyilkosság. A törvényszéki tárgyalótermeket zsúfolásig megtöltötték a
hisztérikus asszonyok, akik mohón figyelték a véres, izgalmas bűnpörök
menetét. Pénzért minden kapható volt: luxus és asszonyok egyaránt. Ez
volt az az idő, amikor a szeretet, a jóság, az egészség közönségesnek,
elavultnak számított. Senki sem volt szerelmes, de mindenki
szomjúhozott, és mint a megmérgezettek, úgy vetették magukat mindenre,
ami kábított, s bensejüket elzsongította. A lányok titkolták
szüzességüket, a hitvestársak hűségüket. A rombolás jóízlésről
tanúskodott, a neuraszténia az elfinomultság jele volt. Az emberek
vállalták a bűnök s fajtalanságok látszatát, semhogy "ízléstelennek"
tekintsék őket. Ilyen volt Pétervár 1914-ben." Ebből a kaotikus,
szennyes kavargásból indulnak el Alekszej Tolsztoj regényének hősei.
Ebből a reménytelen, sötét világból remélnek, hisznek egy új, szebb,
boldogabb életet. Kerülő utakon, szenvedéseken, megpróbáltatásokon,
vérözönön át harcolják ki a nyugodt jövő ígéretét. Dása és Tyelegin,
Kátya és Roscsin sorsa az orosz értelmiség sorsa: "Három vízben áztunk,
három vérben fürödtünk, három lúgban főttünk. tisztábbak vagyunk a
tisztánál."


Nem olvasott! Szép állapotban, külsején kis aranykopás a betűknél a gerincen.

Termékeim Szombathelyen átvehetők vagy postázom.

Postaköltséget takarít meg, ha több könyvet vásárol.