Károlyi Mihály: Hit, illúziók nélkül és Károlyi Mihályné:Együtt ​a forradalomban.1500.-Ft

Kijelentem, hogy a tétel ismeretterjesztő, oktatási, tudományos, művészeti célból vagy a történelem eseményeiről szóló tájékoztatás céljából került feltöltésre és elhatárolódom minden olyan eszmétől, amelyeket ezen tétel képvisel.

A feltüntetett postaköltségekkel egyszerre akár 6-10 könyv is küldhető,mérettől és súlytól függően.

Károlyi Mihály: Hit, illúziók nélkül és Károlyi Mihályné:Együtt ​a forradalomban.

Károlyi Mihály: Hit, illúziók nélkül

SZERZŐ:Károlyi Mihály

SZERKESZTŐ:Kardos György,Illés Endre,Karig Sára

FORDÍTÓ:Litván György
Kiadó:Európa Könyvkiadó

Kiadás helye:Budapest

Kiadás éve:1982

Kötés típusa:Vászon

Oldalszám:511 oldal

Sorozatcím:Emlékezések

Nyelv:Magyar

Méret:20 cm x 13 cm

ISBN:963-07-2533-9

Megjegyzés:Fekete-fehér fotókkal illusztrálva.

Bertrand Russell 1956. február 26-án, röviddel a könyv megjelenése után a Sunday Times vezető helyén többek között a következőket írta róla: "A könyv utolsó, végtelenül szomorú fejezete ezt a címet viseli: A másodszor is megtört szív. De az emlékiratok mégsem ezzel a fejezettel végződnek, hanem azzal a néhány oldalas Hit, illúziók nélkül című végszóval, amelyben Károlyi megfogalmazta álláspontját és reményeit a világ jövő haladását illetően. Sokakkal ellentétben, akiket a konstruált perek kiábrándítottak az ügy igazába vetett hitből, Károlyi nem engedte meg magának, hogy reakcióssá váljék. Mindvégig meggyőződéses szocialista maradt. Bűnnek és ostobaságnak tekintette például a Nyugat ellenséges magatartását az ébredő Ázsia iránt.
A könyv kitűnően van megírva, és olyan kristálytiszta őszinteség árad belőle, ami közéleti emberekben bizony nagyon ritka... Az emlékirat lapjain, akárcsak az életben, tragédia és abszurd komikum egymás mellett, egymással keveredve jelenik meg.
Károlyit sok kudarc és tragédia érte életében, de egyetlen szavában sem érezhető semmiféle keserűség."
A. J. P. Taylor angol történész az angol kiadás előszavában így ír Károlyi Mihályról és emlékiratairól.
"Károlyi Mihály olyan magyar volt, aki talán mindenki másnál teljesebben egyesítette magában az európai történelem tapasztalatait. Emlékiratainak ez a kötete ritka emberi dokumentum, egy olyan nem mindennapi egyéniség élettörténete, akit a sors, bármily kíméletlen volt hozzá, sohasem tudott térdre kényszeríteni. Károlyiban az volt a rendkívüli, hogy sohasem veszítette el hitét. Kitartott mellette annak ellenére, hogy egyre súlyosabb csalódások és megpróbáltatások érték.
Az a Magyarország, amelyben Károlyi felnőtt, arisztokrata vezetés alatt állt, és makacsul nagyhatalomnak tekintette magát... Tisza és társai a Németországgal való szövetség révén akarták megőrizni ezt a nagyhatalmi státust. Károlyi, éppen ellenkezőleg, szakítani akart a német szövetséggel, és Kossuth egykori politikáját folytatva, az akkori nyugati demokráciákhoz akart közelíteni. Más magyarok is álmodoztak erről, de Károlyi volt az egyedüli, aki le tudta vonni ennek a politikának a logikus végkövetkeztetéseit. A nyugati demokráciákkal való szövetség megkövetelte, hogy Magyarország is demokratikus ország legyen. Károlyi az első világháború idején már az általános választójog, a nemzeti egyenjogúság és a földosztás híve volt. Le akarta rombolni a "történelmi" Magyarországot, de csak azért, hogy annak nagyságát új formában megmenthesse. Ha az első világháború előtt - vagy akár alatt - őt követik, Magyarország sorsa, ha sok szenvedés árán is, másként alakul.
1918-ban már késő volt...
1918 volt Károlyi történelmi pillanata. Kormányzásának öt hónapja helyet fog biztosítani számára minden történelemkönyvben. Sírba tette a Habsburg-monarchiát, első elnöke lett a független Magyarországnak, és megkísérelte Közép-Európának a wilsoni elvek alapján történő átalakítását."

TARTALOM

Feudalizmus9Családom és neveltetésem9190025Belépésem a politikába36A küzdelem40A Quai d'Orsay46A biztonság vége49A kihívás57Nehéz helyzetben57Házasságom61A hadseregben66Törekvésünk az olasz semlegesség fenntartására72Egy korszak vége75Az új éra81A bolsevik forradalom hatása a központi hatalmakra85Német titkosszolgálat Magyarországon93Hanyatlás és bomlás98A dualizmus összeomlása105A forradalom111A Habsburgok végnapjai121A győzelem ára129A forradalom első hete129Felmentés telefonon135A belgrádi fegyverszünet137Az utolsó Habsburg lemondása146A köztársaság kikiáltása151A kormányzás keservei154A földreform158A hatalomátadás legendája162Életünk a diktatúra napjaiban168Emigráció179Elhagyom az országot179Olaszországi letartóztatásom193Jugoszlávia201"Nemes Anglia" 1923209Hazaárulási perem230Párizs a húszas években235Pillanatfelvétel Mexikóról256Ismét az Egyesült Államokban263Egy kontinens születése270Hitler előtt298A fasizmus győzelmes évei302A második világháború312Az út vége341Hazatérés341Életünk a népi demokráciában360A párizsi magyar követségen (1947-49)369A másodszor is megtört szív387VégszóHit, illúziók nélkül391Utószó a harmadik kiadáshoz399Jegyzetek409Károlyi Mihály családfája435Névmutató437Képek jegyzéke503

Károlyi Mihályné:Együtt ​a forradalomban

Károlyi ​Mihály Egy egész világ ellen című könyvében ezt írja feleségéről: „…Feleségem erős és meleg természet, tiszta és biztos ösztönökkel. Egészen őszinte. Politikus családból származott, oly házból, amelynek légköre szaturálva van politikával, gyermekkora óta minden porcikájába átmehetett a politika. De távol van tőle, hogy politikai ambíciói legyenek abban az értelemben, ahogy szerették róla állítani. Úgy, ahogy a Margit rakparti szalonban űzték a politikát, és amihez hasonlóan űztem egy bizonyos időpontig magam is, úgy őt a politika nem érdekelte. Amikor az én politikám kezdett az apró cselszövények játékából kiemelkedni, amikor emberi vonatkozásai erősen kidomborodtak, amikor kezdett világnézeti politika lenni: akkor lett az az ő szívbeli ügye is. Hogy politikai pályám mindennapos praxisába befolyt volna, arról szó sincs. Egészen más történt. Én kezdtem a tetteimet őrajta mérni, mert kezdtem érezni, hogy amire az ő tiszta, erős, fiatal szíve boldogan reagál, az jó, az helyes, az a teendő. Tőlem tanulta a szocializmust. De a szegény emberek háborús szenvedéseit igazán érezni, tehát tűrhetetlennek érezni, én őtőle tanultam meg. Éreztem, hogy házasságommal lényem jobbik fele lett uralkodóvá fölöttem, hogy a feleségemhez való viszonyomban az igazságra, az abszolútra való vágyam erősödik. Ha pályám nagy fordulóin tanácsot kértem tőle, azt mondta, hogy ő nem tud adni tanácsot; ilyenkor arra kért, hogy intuíciómra hallgassak. Nem adhatott volna jobb tanácsot. Soha meg nem bántam, hogy követtem. Nagyot köszönök neki: a bátorságot igazi lényemhez. Neki nagy, talán döntő része van abban, hogy megtaláltam az összhangot életem és elveim között…”