Kedves Lukács Lukács György és Seidler Irma

1911. május 18-án éjszaka egy fiatal nő a Margit-hídról a Dunába vetette magát. Seidler Irma volt az, akinek nevét nem festményei őrízték meg, hanem a fiatal Lukács Györggyel való bonyolult, beteljesületlen, végül is pusztító szerelmi kapcsolata. Nagy András ebben a dokumentumokra s főként saját, szuverén írói fantáziájára támaszkodó, érzékeny megfigyelésekkel, finom, empatikus iróniával átszőtt esszéregényében, a „bűntény” nyomába eredve megkísérli kibogozni az egyszerűnek látszó történet valójában nagyon is bonyolult, kusza szálait, s minden bántó ítélkezés nélkül olyan képet fest – többek között – a művészetfilozófus személyiségfejlődésének ezen döntő mozzanatáról, amelyet az eljövendő Lukács-kutatók bizonnyal nem hagynak majd figyelmen kívül. A Kedves Lukács emellett igazi olvasmányos regény, amelyet azok is nagy élvezettel forgathatnak, akiket maga a szerelmi történet érdekel, s nem annak valódi szereplői.