Lev Tolsztoj Eszméljetek

Lev Tolsztoj

Eszméljetek

Tolsztoj szerint a
civilizáció embere nem önszántából szakadt el a teremtvény elvtől, hanem mert a
civilizáció, az intézményesített világ megakadályozta abban, hogy ismereteit
helyesen használja, és áthatoljon a divatos eszmék világán egy magasabb szellemi
tudás felé. Tolsztoj ezért a polgári társadalmat a burkolt erőszak, a
"civilizált barbárság" társadalmának tekintette, amelyben az anyagi szükségletek
mint legalacsonyabb rendű szükségletek a legmagasabb látszatában jelennek meg. A
gazdasági értékek előtérbe kerülését látva úgy gondolta, hogy ebből a
legalacsonyabb rendű okból származik a hibás következtetés is, mely szerint az
erőszakos egyenlőtlenség világában csak erőszakkal lehet létrehozni az emberek
közötti egyenlőséget. Az erőszakot viszont az egyik legnagyobb bűnnek tartotta,
a tudományosan megszervezett társadalom eszméje mögött pedig az erőszak
tudományát sejtette. Ezért korát az intézményesített bűnösség korának vallotta,
mivel minden intézményesítést kisajátításnak tartott, a mint ilyent bűnnek.
Bűnnek nyilvánította a nemzeti, faji és vallási egyenlőtlenséget, az ember
kisajátítását ember által, egy nép kisajátítását az államhatalom által, és Isten
kisajátítását az egyházak által, valamint a tulajdon minden formáját abban az
értelemben, hogy a tulajdon, mint az erőszak következménye és forrása a bűnösség
forrása, mivel megosztja a közös emberi érdeket valamilyen külön érdek, nemzeti,
faji, egyházi vagy éppen személyes érdekek szerint. A nagyobb érdeket kisebb
érdeknek rendeli alá, mégpedig úgy, mintha az emberi érdek lenne. És ha másképp
nem megy, erőszakhoz folyamodik, tehát folytatja az igazságtalanságot a bűnösség
örök körforgásaként. S e körforgásból - Tolsztoj szerint - csak egyféleképpen
juthat ki az ember: erőszak nélküli ellenállással.

Az erőszakmentesség, amelyet
egyetlen eshetőségnek tekintett a rossz megsemmisítésére - mivelhogy az erőszak
maga a rossz -, nem egyszerűen annyit jelent, amit annyiszor idéztek és
félreértve idéztek Tolsztojtól, hogy "ne állj ellen a gonosznak", még csak azt
sem, ami ennél pontosabb, hogy "ne állj ellen erőszakkal a gonosznak", hanem
azt, hogy ellen kell állni a rossznak, de nem erőszakkal. Az erőszakkal való
ellenállás, még ha jó szándékból származik is, a gonosz szolgálata - vallja
Tolsztoj. A passzív ellenállás a rosszal szemben viszont aktív haladás a jó
irányába, a szeretet aktivizálása az emberek egyesítése érdekében. Mohandasz
Karamcsand Gandhinak írt levelében - aki az erőszak nélküli ellenállást, részben
Tolsztoj hatására, a politika szintjére emelte, és egy földrésznyi ország
függetlenségét vívta ki segítségével - pontosan kifejti, hogyan is értelmezi ő
maga az erőszakmentesség kérdését:

"Minél tovább élek, és különösen most, hogy
világosan érzem a halál közelségét, szeretném elmondani másoknak azt, amit és
olyan tisztán átérzek, és ami véleményem szerint rendkívüli fontosságú, éspedig
arról, amit ellen nem állásnak neveznek, de ami lényegében nem más, mint a
szeretet tana torzítás és hamis magyarázatok nélkül. Azt, hogy a szeretet,
vagyis az emberi lelkek törekvése az egyesülés felé, és az ebből a törekvésből
származó tevékenység az emberi élet egyetlen és legmagasabb rendű tevékenysége,
ezt lelke mélyén érzi és tudja minden ember /miként ezt a gyermekeknél oly
világosan látjuk/; tudja, amíg a világ hamis tanításai meg nem zavarják. Ezt a
törvényt hirdette a világ minden bölcse: indusok, kínaiak, zsidók, görögök,
rómaiak. Úgy vélem, legvilágosabban Krisztus nyilvánította ki, aki egyenesen
megmondta, hogy csupán ez a törvény, s prófétái is ezt hirdetik. Mi több, előre
látva, hogy ezt a törvényt elferdítik és elferdíthetik, közvetlenül rámutatott a
meghamisítás veszélyére, aminek ki vannak téve a világi érdekek szerint élő
emberek, azaz annak a veszélynek, hogy erővel védjék meg ezeket az érdekeket,
vagyis mint mondta, ütéssel válaszoljanak ütésre, erőszakkal vegyék vissza, amit
elvettek tőlük, és így tovább és így tovább. Tudja, mert melyik értelmes ember
ne tudná, hogy az erőszak alkalmazása összeegyezhetetlen a szeretettel mint az
élet alapvető törvényével, hogy mihelyt megengedjük az erőszakot bármilyen
esetben is, elismerjük a szeretet törvényének elégtelenségét, és így megtagadjuk
magát a törvényt."

Tolsztoj az erőszakmentesség
hirdetésével egy feltételezett erkölcsi középpont felé próbálta irányítani az
embert, mivel hitte, hogy a szétesni, felborulni készülő világban a felhívás az
emberi együttműködésre az ésszerűség erejével hat, s hogy az ember történelmi
sorsa végül is ennek az ésszerűségnek az elterjesztésén, kivitelezésén fordul
meg. Ezért kérlelhetetlen határozottsággal fordul minden olyan intézmény,
szervezet és cselekedet ellen, mely az általa hirdetett isteni ésszerűség
elvének nem felel meg, vagy ellentmond annak.http://szjptk.iif.hu/toronyor/V_evf_4/tolsztoj_1.htm