Robert E. Howard Conan, ​a kalandor

Robert E. Howard Conan, ​a kalandor

Paták dübörögtek a rakpartra vezető utcán. Egy fekete lovas száguldott
ki a házak közül, és olyan hirtelen rántotta vissza hátasa kantárszárát,
hogy az riadtan felágaskodott. A kapitány dühösen felbömbölt, amikor a
lovas leugrott a nyeregből és óriási szökkenéssel a gálya főfedélzetén
termett.

– Ki hívta magát a hajóra?

– Induljanak már! – kiáltotta az idegen szilaj kézmozdulattal, hogy piros csöppek szóródtak a kartjáról szerteszét.

– Ki tudja fizetni az utat?

– Csupasz acéllal fizetek! – mennydörögte a láncinges férfi, és
meglengette a hatalmas kardot, mely kékesen csillámlott a napban. –
Cromra mondom, ember, ha nem indul el azonnal, a legénysége vérében
fürösztöm meg ezt a gályát!

CONAN, a barbár elégedetten pillant a rakpartra özönlő üldözőkre,
akiket sikerült maga mögött hagynia, és még nem is sejti, hogy élete
hamarosan új fordulatot vesz, mert találkozik Bélittel, a Fekete
Tengerpart kalózkirálynőjével, s olyan kaland várja, melyről eddig
álmodni sem mert.