Réz Pál(szerk.): Az irgalom hegyén - Szomory Dezső emlékezete

Nap Kiadó, 2004

226 oldal

Réz Pál(szerk.): Az irgalom hegyén - Szomory Dezső emlékezete

Mindenki ​roppant örült, amikor megszülettem, és egészen rózsaszínű voltam, mint egy kövér barack az élet fájáról, amikor a dajkám kirohant velem a nagy udvarra és felmutatott, mint a dauphint volt szokás Versailles-ban vagy mint a kis malacot falun karácsonykor, és drága öreg Podmaniczky Frigyes épp akkor jött arra Liszt Ferenccel, aki megpaskolt és megszagolt, s azt mondta: 'Ejnye, be jó szaga van!' A leányok rögtön szaladtak a friss pelenkáért, miközben réveteg kék tekintetem a Liszt fehér sörényén pihent, s gondoltam: zenész leszek, mint ő! Éveken át a Zeneakadémiában a legfinomabb harmóniákban nevelkedtem és a kegyes tanítórendi iskolában is én voltam a legjobb énekes őszi délutánokon, mikor az egész osztály mélán bőgött, mint a fiaborjú. Később írtam egy operát, két operát saját szöveggel, és ifjúi képzeletem titánhegységek, mélységek és patakzások fantasztikus szcenáriumát építgette a wagneri tradíciókban, amikor, hirtelen, inkább a szöveg vonzott, mint a zene, azaz a zene a szövegben.