Méliusz József - Sors és jelkép kiadó Józsa Béla Athenaeum 1946

Méliusz József - Sors és jelkép kiadó Józsa Béla Athenaeum 1946

A gerincborító sérült

"Méliusz utazása - mint a világirodalom sok más nagy jelentőságű útja -
végeredményben a szerző érzés- és gondolatvilágában tett hatalmas
felfedező vállalkozás. A valóságos táj és valóságos környezet változó
díszletei között elsősorban mindig az írót látjuk. Az utazó és felfedező
saját lelkén és érzékenységén szűri keresztól a folyton megújuló
benyomásokat, s nem csupán ezekről ad számot, hanem elénk tárja
mindazokat a képzettársításokat is, amelyek a megújuló mozgalmasság
hatása alatt feltámadnak benne...

A táj és a környezet képe egyben mindig az író képe is lesz, emlékeivel
és vágyaival, múltjával és jövendőjével, nyíltan kimondott akratával és
rejteni akart szándékaival terhesen. Ez persze egyben azt is jelenti,
hogy Méliusz műve nem annyira útikönyv, mint inkább vallomás, nem pontos
beszámoló, hanem költői átlényegítés, nem száraz adatszerűség, hanem a
valóság tudatos rendszerbe foglalása, vagyis a szó szoros értelmében
vett műakotás...

Ezt a könyvet mindenkinek el kell olvasnia, aki a magyarság sorsának
változatait ismerni akarja" írta Szemlér Ferenc a Sors és jelkép első
kiadásának megjelenésekor.

Sors és jelkép című regénye 1943 tavaszán Dél-Erdélyben tett félig
illegális körutazásának élményéből fakadt. A könyv 1946-ban jelent meg
először, 1949-ben bevonták példányait. Új kiadása másfél évtizedig
váratott magára