Pál József: A neoklasszicizmus poétikája

Akadémiai Kiadó, 1988

220 oldal

Pál József: A neoklasszicizmus poétikája

Pál ​József könyve a XVIII. század második felének és a XIX. század elejének irodalom- és művészetelméleteit tekinti át, modern, interdiszciplináris szemlélettel. A szerző figyelme kiterjed az olasz, a francia, az angol, a német és a magyar irodalomra, művészetre. A téma ilyen széles, egyetemes tárgyalását az alaposan átgondolt módszer teszi lehetővé: a poétika nála a művészi módon való cselekvés tudatos mozzanatainak kutatását jelenti, ezeket idézetekkel gazdagon illusztrálja. A tanulmány nemcsak elméleti kérdéseket tárgyal, hanem élvezetesen megírt műelemzések sorát adja, ezekkel igazolja tételeit.

A neoklasszicizmus terminus a magyar irodalomtudományban még nem nyert polgárjogot, holott a külföldi (főleg olasz, francia) irodalom- és művészetkutatás eredményei meggyőzően bizonyítják, hogy az 1780-as években jelentkező irányzat egyetemes jelenség, korában a legjelentősebb. A neoklasszicizmus, a szerző szerint, egyaránt merít a klasszikus tendenciák esztétikai objektivizmusából és a szépséget a művészi eszme szférájába átutaló, platonikus indíttatású angol és német teóriákból. A szintézist – kiegészítve az antik képzőművészet élményeivel – Goethe tanulmányai teremtik meg, nálunk Kazinczyéi. A szintézis kialakulását, majd a romantikába való átalakulását bizonyos poétikai fogalmak (invenció, grácia, mítosz) jelentésének megváltozása útján mutatja be a könyv.