Szalay Károly: 1956-os trilógia 1-3. (#42)

Mundus Kiadó, 870 oldal

Szalay Károly: 1956-os trilógia 1-3.

1. Szerelmes éveink

A ​Szerelmes éveink címû regényében az 1947–1952-es évek egyetemista világát idézi fel visszaemlékezés formájában Szalay Károly. Az 'új világot' építõ lelkesedés, a remények és az azt követõ keserû csalódás éveit – a szerelem elvesztését. Szalay bevált írói fogással alapozza meg a regényformát: Hajagos István egyetemi professzorhoz kéziratköteg érkezik, az elfeledett, nyugaton élõ jó baráttól, Csarody Kristóftól. Ez a kézirat alkotja Hajagos közbevetéseivel aládúcolva a regényt. Csarody az ’56-os disszidens az együtt eltöltött egyetemi évekre emlékezik vissza. Ezek az emlékek szürke jelenének kincsei. A 'szerelmes éveknek' két fõszereplõje van: Udvari Gabi, a tündöklõ fiatal lány és a politika. A lány Csarody fiatal éveinek – de talán egész életének – varázsos szerelme, a dogmatizmusba forduló politika pedig fiatalságának megrontója. A regényben felvonulnak az 'ötvenes évek' közkeletû szimbólumai: a giccses Rákosi-szobor, a harsány és agresszív jelszavak, a személyi kultusz szocialista frázisait biflázó funkcionáriusok, az ÁVH, az 'agitáció', a rekvirálások és kitelepítések. A másik oldalról pedig Füst Milán, a 'kitagadott' festõk, a megkeseredett parasztok. A fiatalok szocialista hite és lelkesültsége mind több kiábrándító jelenségbe ütközik. A remény, a bizalom egy darabig még magyarázatokat talál, de a bebörtönzések, kihallgatások, kitelepítések mind láthatóbb valósága kiszárítja a lelkesedést. Udvari Gabit is kitelepítik, és Csarody minden illúzióját elveszti. A legszomorúbb folyamat, amire a regény rámutat, az ember bensõ 'kiszáradása'. Ezt olvashatjuk ki a 'közreadó', Hajagos István sorsából is.

2. Párhuzamos viszonyok

A Párhuzamos viszonyok (az 1956-os trilógia második része) az 1988. évi könyvhét egyik nagy sikere volt. (…) A sikerben minden valószínűség szerint része volt az egyébként a történethez szervesen hozzátartozó, de részletekben túlságosan tobzódó szekszuális jeleneteknek, a magával ragadó cselekménynek, főként azonban az 1956-os felkelés eseményei mindmáig legmeggyőzőbb, leghitelesebb, legőszintébb ábrázolásának. Ezt a témát annyian és annyiféleképpen manipulálták, hogy akik megértük, végre ráismerünk. – írja Kolozsvári Grandpierre Emil erről a regényről, amely miközben a legkorszerűbb írói technikákat használva adja elő a történetet, minden pillanatban megmaradt sodró lendületű olvasmánynak.

3. Bikakolostor

Egy csodálatos tó közepén, egy elvarázsolt szépségű szigeten áll egy régi kolostor, fiatal férfiak, kutatók dolgoznak, kísérleteznek, vitatkoznak és szeretkeznek ebben a huszadik század végi paradicsomban. Idill, szerelem, merész viták, parázs szellemi élet festők műtermeiben, balladai történetek a sziget őslakóiról. Mígnem megjelenik Halupka Árpád, korunk kísértete, aki mint a savas eső, elhervaszt mindent, ami szép és emberi. Áldatlan munkálkodásához megtalálja a szövetségeseit a kutatók, az akadémikusok között, akik kiárusítják tudományuk igazságait, a társadalom és természet érdekeit…
A fordulatos események, a csapongó hangulatok, a merész viták és szellemes okfejtések, az érzékletes táj- és szeretkezésleírások úgy magával ragadják a Bikakolostor olvasóját, hogy nehéz eldöntenie: pornónak álcázott szatírát vagy társadalmi gúnyrajznak maszkírozott magyar ezeregyéjszakát vett-e a kezébe?