Szolzsenyicin: Rákosztály c. könyv

Árkádia Kiadó, Budapest, 1990

562 oldal

20 x 12 cm

Képeken látható, jó állapotban.

Tartalom:

1955 márciusában vagyunk valahol Közép-Ázsiában, egy kórház
rákosztályán. Ide érkezik meg a belügyes Ruszanov (aki viszolyogva
fekszik be a "közemberek" közé, és az az elve, hogy "mindenki bűnös, ha
megvakarjuk") és Kosztoglotov, aki az egyetemről a háborúba került,
onnan a Gulagba, s szabadulása után most a rákkal kell megküzdenie.
A
rákosok kórtermében a szovjet társadalom jellegzetes képviselői
fekszenek: egyesek, a hatalom kiszolgálói félnek a lassanként beinduló
változásoktól, a személyi kultusz leleplezésétől, mások reménykednek,
hogy igazi olvadás kezdődik, s az ország testéről visszahúzódnak a rákos
daganatok: a táborok, a sztálinizmus, az embertelen diktatúra. S közben
csodás gyógyulásról álmodoznak - talán az orosz népi gyógyászat, talán a
nyírfagomba segíthet, ha a "hivatalos" orvosok tehetetlenek.
A
Rákosztály sok szempontból önéletrajzi mű. Maga Szolzsenyicin 1953-ban
szabadult a lágerből, s utána Kazahsztánban jelöltek ki neki
kényszerlakhelyet. Két év múlva a taskenti kórházban rákos daganatot
diagnosztizáltak szervezetében. Élet és halál között lebegett, de
legyőzte a betegséget, s úgy érezte, azért maradt életben, hogy
beszámoljon a lágerlakó milliók szenvedéséről.
A Rákosztály-beli
Kosztoglotovban saját életének ezt a pár évét írta meg: a súlyos
betegséggel sikeresen megvívott harcát - és vívódását, küzdelmét azért,
hogy a lágerben töltött évek után értelmet találjon életének.