Féja Géza - Lázadó alkonyat

Szépirodalmi Könyvkiadó 1970, 470 oldal, 19 x 13 cm, egy fekete-fehér fotóval.

Az író vallomása:

"Az életrajz évszámmal kezdődik, az enyém 1900. december 19-cel. A szülőházban karácsonyt várták, a csöndes éjszakát, midőn a világosság győzelmet vesz a sötétségen. S mintha engem is szüntelen vigiliára, virrasztása ítélt volna a sors. Gyermekkorom, serdülésem Léván folyt, itten végeztem a gimnáziumot, s tanultam meg kételkedni és lázadni. Itten hasonlottam meg a vidéki idillel, éltem át az 1914-ben megindult katasztrófát, majd a régi Európa és a törétenlmi orszgá dőltét. Azután Budapest következett, a bölcsészkar, az Eötvös-kollégium, 1920-at írtak, meg kellett ismerkednem egy társadalommal, mely ltagdta a történelmet, összecsapásunk elkerülhetetlen volt. Eszertgomtáborba vonultam vissza, a száműzöttek elszántságával készültem arra, ami még csak néhányunk szívében rügyezett. Itten ölelt át érlelőm, megtartón a szerelem. Itten ismerkedtem meg testközelben a halállal. Nem reám sújtott, kegyetlenül büntetett. 1932-ben jutottam vissza Pestre, a bontakozott ki pályám szélesebb mezőnyben. Sebeket adtam és kaptam. Sohasem kerültem meg a szenbedés tisztító tüzét. Mindent átéltem, ami embert érhet. Mindenért nagy árat fizette. 1941-től könyvtároskodtam Békéscabán, kibontakozott bennem a szépprózaíró, három nemzedék életét ábrázoló regényciklusba fogtam, de torzó maradt, időmből legfentebb novellákra futotta. 1956-tól ismét Budapesten élek, azóta nyolc könyvet írtam. És egyszerre csak megérkezett a hetvenedik esztendő."

Féja Géza a közelmúlt eszetendőkben írt nagylélegzetű tanulmányait, izgalmas vallomásait gyűjtötte kötetbe. Könyvét Adyval kezdi, és a folklór védelmében írott esszéjével zárja. Jelképes cselekedetnek tekinthetjük ezt, az irdoalomban mindig a mély áramokat kereste és eredményüket: a szüntelen új barátokat hódító embert. Azokhoz az írókhoz vonzódik, akik merészen újat hoztak, de idejében önmaguk klasszikusaivá lettek. Akik meg tudták tagadni a kötelező állhagyományt, de hűségesen a holnapba mentették az igazit. Akik világot teremtettek, és hűségesek maradtak ahhoz. Akik az irodalmi divatokkal szemben ragaszkodtak az egystzerűséghez és az eredetiséghez. Némelyik tanulmánya, mint a Krúdyról vagy a nyolcvanas Tersánszkyról írott, egész életművet méltat. De az elődökhöz és a kortársakhoz fűződő személyi élményeit is elmondja, ha közelebb visznek az életmű megértéséhez. Nemzedékének prózaírói közöl Tamás Áron, Illés Endre és Szabó Pál keltették benne a legményebb izgalmat, a fiatalabb költők közül pedig a népiséget korszerűen újjáteremtő Simon István és Csanádi Imre. Olykor a hajdani vitázó is hallatja hangját, így Ady egyoldalú értelmezésével vagy a "lázadó modellekkel" szemben. Évztizedek érlelő munkája érződik egy-egy tanulmányán. Volt türelme megvárni, míg érvényes szót, álló ítéletet tud mondani.

TARTALOM:
"Ki látott engem?" 5
Krúdy, a lángelme 35
Emlékek Móricz Zsigmondról 87
Laczkó Gézáról 99
A nyolcvanéves Tersánszky 104
Az Avar utca nagy öregje 130
Tersánszky ravatalánál 144
Ifjúságom kenyeres társa 148
Hatvany levelesládája 166
Sárközi György emlékezete 179
Holt barát nyomában 190
Tamási Áron 215
Halotti beszéd 240
Tamási Áron emlékezete 244
Illés Endre szépprózája 250
Festett egek 267
Szabó Pál 274
Vallomás Simon István költészetéről 303
Vallomás és magyarázat 313
Hűség és szabadság 333
"Ki old föl engem?" 351
Ősz Stószon 367
A Dunatáj költője 390
A magyar irodalom jövője 410
Egy magyar torzó 431
Modellek lázadása 437
A folklór nevében 458

Átvehető Siófokon, vagy postázom.

Kérem tekintse meg a többi termékem is, összevont vásárlással jelentős postaköltséget takaríthat meg.