Mátyás király tréfái

Mindenkinek van egy kedvenc Mátyás király meséje. Egyszer volt Budán kutyavásár, A kolozsvári bíró, Mátyás kovács – csak három abból a negyvenkettőből, ami megtalálható ebben a kis kötetben.
Mátyás király máig az egyik legismertebb királyunk, nevéhez számos legendás történet fűződik. Az igazság és a szegények védelmezőjeként álruhában lépten-nyomon felbukkanó király számos alkalommal leckéztette meg a pökhendi és kapzsi főurakat, módos gazdákat.
A nevéhez fűződő tréfás történetekben örök erkölcsi útmutatások fogalmazódnak meg. A becsületes munka, a lelemény, a jószívűség elnyeri jutalmát, ezzel szemben a lustaság, az ostobaság és az irigység a méltó büntetését. A történetek egy része írnoka, Galeotto Marzio jóvoltából maradt ránk, más része pedig a népmesékhez hasonlóan terjedt szájról szájra.
A történetek főhőse az igazságos Mátyás király, aki megsegíti a bajba jutott parasztot, kioktatja a hatalmával kérkedő uraságot, pénzt ad a szegénynek, segíti a bátor katonát, megbünteti a kapzsit. A mesékben ő az a király, aki közvetlen kapcsolatban áll a népével, nap mint nap találkozik velük városon, falun, mezőn és erdőn. Velük együtt harcol, eszik, mulat vagy éppen kapál.
Nemegyszer tréfás módon inti katonáit, udvari embereit. Személyéhez elmés találós kérdések, szállóigévé lett mondások kötődnek, mint például a „Meghalt Mátyás király, oda az igazság.” Ez a kis mesekönyv arra hivatott, hogy alakját elénk idézze, és ne engedje feledésbe merülni a róla szóló történeteket.