Farkas Aladár

FARKAS ALADÁR, Munkácsy-díjas, érdemes művész

1909. március 27-én született Újpesten. Édesapja cipészsegéd volt, édesanyja kilenc gyermeket nevelt fel, ő volt a hetedik. Művészeti tanulmányait az Iparrajzisk.-ban kezdte.Első kiállítására 1936-ban került sor. 1937-ben Párizsba megy, beiratkozik a "Beaux Arts" Képzőművészeti Főiskolára. A francia kultúra nagy hatással van rá, ami későbbi munkáiban is megjelenik (Gall kakas, 1968)., 1981-ben bekövetkezett haláláig.

"...Farkas Aladár kivételes képességévé fejlődik, hogy biztos ítélettel igazodik el a nem egyedi emberre szabott történeti méretű eseményekben, társadalmi mozgásokban.” – írja róla Tóth Antal művészettörténész az 1988-ban megrendezett életmű-kiállítás kapcsán. „A magyar és világtörténelem kihívásait személyes ügyének érzi. Az általuk kiváltott érzelmek nem némaságra, hanem szólásra késztetik: együttérzésének és tiltakozásának is elemi erővel ad hangot, és ennek nyomatékot műveinek sorozatokba rendezésével ad. (Vietnámi sorozat: ; 1956-’57 – es sorozat; Vándor Sándor sorozat )

Az 1954-es koreai háborút,  a vietnami harcokat azonnal, és szinte vibráló karakterekkel ábrázolja sorozataiban. Legutolsó munkája, a (már betegen készített) Neutronbomba, az emberi nem potenciálisan lehetséges pusztulásának iszonytató víziója.”

Életművében figyelme kitágulását követhetjük nyomon: Újpestről, szűkebb emberi és társadalmi környezetéből Párizs, s a spanyolországi hírek nyitják rá szemét és elméjét az események nemzetközi vonatkozásaira és léptékére, majd teljesedik ki a vietnami sorozatának mondanivalójával. Érett kori műveiben a hazai és nemzetközi események megformálása elválaszthatatlan egységet képez.