R. Kiss Lenke (1926-2000)

R. Kiss Lenke 1926. május 13-án született Illyén.

Közvetlen emléke nem nagyon maradt Illyéről, mivel kétéves korában a család átköltözött Nagyszalontára, s R. Kiss Lenke ezt a kisvárost tekintette valójában szülőföldjének, melyre mindig nosztalgiával gondolt vissza. A második bécsi döntéssel 1940. augusztusában Észak-Erdély, s vele éppen Nagyszalonta is visszatért Magyarországhoz, s ezt használta ki feltehetően a család, hogy jobb munkalehetőségek reményében 1941-ben Budapestre költözzön.

1951-ben kezdte meg tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász szakán. Még a főiskolás évek alatt 1952-ben és 1954-ben megszületett két fia, Péter és György, de tovább folytatta tanulmányait, amelyekben mesterei Pátzay Pál és Mikus Sándor, a szakmai irányítás mellett, emberségükkel is mellette álltak.

1958-ban kapta meg első köztéri megbízását.
Második köztéri munkája volt az a Korsós lány, amely eredetileg pályázatra készült, s amelyet végül 1961-ben Veszprémben állítottak fel. Ennek a munkának a során jöttek létre azok a kapcsolatok a Veszprém megyei és városi vezetőkkel, amely következtében 1964-ben Veszprémbe költöztek. A Fejes-völgyben felépült műterem lakások a természet közelségében ideálisnak tűntek a nyugodt alkotó munkához. 

R. Kiss Lenkének 1964-től 1980-ig a veszprémi műteremlakás volt az otthona, és a munkahelye, s itt születtek meg legszebb szobrai, a nagyméretű köztéri alkotások, s az 1970-es évek nagyszerű plasztikái. Bár az ország számos városában, s Budapesten is állnak köztéri szobrai, R. Kiss Lenke veszprémi művész lett, szerette a várost, kötődött hozzá, s részt vett képzőművészeti életében. Rendszeres résztvevője volt az évenként megrendezett Őszi Tárlatoknak, Ajkán a Tavaszi Tárlatoknak, s szobraival képviselte Veszprémet, dániai testvérvárosában Gladsexe-ban, s a testvérmegyei kapcsolatok keretében reprezentatív kiállítása volt az akkori NDK-ban, Merseburgban.

1957-től a Képzőművészeti Alap, 1966-tól a Magyar Képzőművészek Szövetségének a tagja. Két ízben, 1967-ben és 1977-ben megkapta az Egry József-díjat. Folyamatosan dolgozott, azokban az években is, amikor állami megrendelésekhez nem jutott, mindig foglalkoztatta egy-egy megoldandó probléma, s a köztéri munkák háttérbe szorulásával érzékeny kisplasztikákkal gazdagodott általa a magyar művészettörténet.

2000. január 18-án halt meg hetvennégy éves korában.